60

¹Kelj fel, tündökölj,
mert eljött világosságod,
és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!

²Mert íme, sötétség borítja a földet,
és homály a népeket,
de fölötted felragyog az Úr,
és dicsősége megjelenik fölötted.

³Nemzetek jönnek majd világosságodhoz,
és királyok felragyogó fényedhez.

⁴Hordozd körül szemedet, és lásd:
mindnyájan összegyűltek, eljöttek hozzád!
Fiaid messziről jönnek,
és leányaidat ölben hozzák.

⁵Akkor meglátod majd, és földerülsz,
megdobban és kitágul a szíved;
mert rád száll a tenger vagyona,
nemzetek gazdagsága jön hozzád.

⁶Tevék áradata borít el téged,
Mádián és Éfa dromedárjai,
mindnyájan Sábából jönnek;
aranyat és tömjént hoznak,
és az Úr dicső tetteit hirdetik.

⁷Kedár minden nyája odagyűlik hozzád,
Nábajót kosai neked szolgálnak;
kedves áldozattá lesznek oltáromon,
és dicsőséges házamat megdicsőítem.

⁸Kik ezek, akik repülnek, mint a felhő,
és mint a galambok dúcaikhoz?

⁹Bizony, rám várnak a szigetek,
és elöl Tarzis hajói,
hogy elhozzák fiaidat a távolból,
ezüstjüket és aranyukat velük együtt,
az Úr, a te Istened nevének
és Izrael Szentjének, mert megdicsőített téged.

¹⁰Idegenek fiai építik fel falaidat,
és királyaik neked szolgálnak;
mert haragomban megvertelek ugyan,
de jóindulatomban megkönyörültem rajtad.

¹¹Kapuid állandóan nyitva lesznek,
sem nappal, sem éjjel nem zárják be őket,
hogy behordják hozzád a nemzetek gazdagságát,
és királyaikat bevezessék.

¹²Mert az a nemzet és az a királyság,
amely nem szolgál neked, elvész,
és a nemzetek teljesen elpusztulnak.

¹³Hozzád jön a Libanon dicsősége,
ciprus, szilfa és cédrus egyaránt,
hogy ékesítsék szent helyemet,
és lábam helyét megdicsőítem.

¹⁴Meghajolva jönnek hozzád elnyomóid fiai,
és lábad talpához borulnak mind, akik megvetettek;
így neveznek téged: az Úr városa,
Izrael Szentjének Sionja.

¹⁵Elhagyatott voltál és gyűlöletes,
s nem volt, aki feléd járt volna;
de ehelyett örök fenséggé teszlek,
sok-sok nemzedék örömévé.

¹⁶Szopod majd a nemzetek tejét,
és királyi emlőket fogsz szopni;
akkor megtudod, hogy én vagyok az Úr, a te szabadítód,
és a te megváltód, Jákob Hatalmasa.

¹⁷A réz helyett aranyat hozok,
és a vas helyett ezüstöt hozok;
a fa helyett rezet,
és a kövek helyett vasat;
felügyelőddé a békét teszem,
és parancsolóddá az igazságot.

¹⁸Nem hallani többé erőszakról országodban,
sem pusztulásról és romlásról határaidban;
a szabadítást nevezed falaidnak,
és kapuidnak a dicséretet.

¹⁹Nem lesz többé a nap nappali világosságod,
és a hold fénye nem világít neked,
hanem az Úr lesz neked örök világosságod,
és Istened az ékességed.

²⁰Nem megy le többé napod,
és holdad nem fogyatkozik meg,
mert az Úr lesz neked örök világosságod,
és letelnek gyászod napjai.

²¹Néped csupa igazakból áll,
örökre birtokba veszik az országot;
ültetvényem hajtása, kezem műve,
az én dicsőségemre.

²²A legkisebb is ezerré lesz,
és a legcsekélyebb hatalmas nemzetté.
Én, az Úr, a maga idejében gyorsan végbeviszem.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet