59

¹Íme, nem rövid az Úr keze,
hogy ne tudna megszabadítani,
és nem tompa a füle,
hogy ne hallana;

²hanem a ti bűneitek lettek válaszfallá
köztetek és Istenetek között,
és a ti vétkeitek fedték el arcát előletek,
hogy ne hallgasson meg.

³Mert kezetek szennyes a vértől,
és ujjaitok a bűntől;
ajkatok hazugságot beszél,
nyelvetek gonoszságot mormol.

⁴Nincs, aki igazságban emelne vádat,
nincs, aki becsülettel folytatna pert;
hiábavalóságban bíznak, és hamisságot beszélnek,
nyomorúságot fogannak, és bajt szülnek.

⁵Áspiskígyó tojásait költik ki,
és pókhálót szőnek.
Aki tojásaikból eszik, meghal,
és amit szétnyomnak, abból vipera jön elő.

⁶Pókhálójukból nem lesz ruha,
és nem takarózhatnak be munkáikkal;
munkáik bűnös munkák,
és erőszak műve van a kezükben.

⁷Lábuk a gonoszság felé fut,
és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak;
gondolataik bűnös gondolatok,
pusztulás és romlás van útjaikon.

⁸A békesség útját nem ismerik,
és nincs törvényesség kerékvágásukban;
ösvényeiket görbévé tették,
aki azokon jár, nem ismeri a békességet.

⁹Ezért távol van tőlünk a törvényesség,
és nem ér el hozzánk az igazság;
várjuk a világosságot, de íme, sötét van,
a fényességet, de homályban járunk.

¹⁰Tapogatjuk a falat, mint a vakok,
és mint akiknek nincs szemük, tapogatózunk;
megbotlunk délben, mint a szürkületben,
az egészségesek között, mint a holtak.

¹¹Morgunk mindnyájan, mint a medvék,
és mint a galambok, nyögve búgunk;
várunk a törvényességre, de nincs,
a szabadulásra, de távol van tőlünk.

¹²Mert sok a mi gonoszságunk előtted,
és vétkeink tanúskodnak ellenünk;
mert gonoszságaink velünk vannak,
és bűneinket ismerjük.

¹³Hűtlenek lettünk, és megtagadtuk az Urat,
elpártoltunk Istenünktől;
elnyomás és engedetlenség, amit beszélünk,
hazug szavakat fogantunk és szólunk szívünkből.

¹⁴Háttérbe szorult a törvényesség,
és az igazság távol áll;
mert elbukott a hűség a téren,
és a méltányosság nem tud betérni.

¹⁵Hiányzik a hűség,
és aki kerüli a gonoszságot, zsákmányul esik.
Látta az Úr, és rossznak tűnt szemében,
hogy nincs törvényesség.

¹⁶Látta, hogy nincs senki,
és csodálkozott, hogy nincs, aki közbelépjen.
Saját karja segített neki,
és igazsága támogatta őt.

¹⁷Felöltötte az igazságot, mint a páncélt,
és a szabadítás sisakja volt a fején;
felöltötte a bosszú ruháit öltözetül,
és betakarta magát féltékenységgel, mint palásttal.

¹⁸A tetteknek megfelelően fog megfizetni:
haraggal ellenfeleinek,
megtorlással ellenségeinek;
a szigeteknek megtorlással fog fizetni.

¹⁹Félik majd nyugaton az Úr nevét,
és napkeleten az ő dicsőségét,
amikor eljön, mint a sebes folyó,
melyet az Úr szele hajt.

²⁰Megváltóként jön el Sionhoz,
azokhoz, akik megtérnek a bűnből Jákobban – mondja az Úr. –

²¹Ez az én szövetségem velük,
– mondja az Úr –:
»Lelkem, amely rajtad van,
és igéim, amelyeket szádba helyeztem,
nem távoznak el szádból,
sem utódaid szájából,
sem utódaid utódainak szájából,
– mondja az Úr –,
mostantól fogva mindörökké.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet