29 1Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, a hol Dávid lakott! Esztendőt esztendőhöz adjatok, és forogjanak az ünnepek! (Abd 1,10-14) 2És én megszorítom Árielt, és lesz fájdalom és siralom, és lesz nékem, mint Áriel. (Jer 49,18) 3Körülveszlek táborral, és bezárlak tornyokkal, és erősségeket állatok ellened. (Jer 6,3-6) 4És megaláztatván, a földből szólsz és porból morog beszéded, szavad olyan lesz, mint halottidézőé, a földből, és porból sipog beszéded. (Ésa 8,19) 5Ellenségidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen. (Ésa 44,28) 6A seregek Urától látogattatik meg, mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, forgószéllel, viharral és emésztő tűzi lánggal; (Zsolt 83,16; Ésa 28,17;30,30) 7Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Áriel ellen, s a kik hadakoznak ellene és vára ellen, és őt megszorítják. (Máté 27,28; Luk 23,34; Péld 16,19) 8És lesz, mint mikor álmodik az éhező, és ímé eszik, és midőn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjazó, és ímé iszik, és midőn fölserken, ímé szomjas és lelke eped: így lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Sion hegye ellen. (Gal 4,27; Ésa 49,20;50,1;47,8) 9Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól. (Ésa 51,17; Jer 13,13) 10Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte; (Róm 11,8) 11És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett. (Dán 12,4.9; Jel 5,1-3) 12És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást. (Ésa 40,5.9;60,1) 13És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn: (Máté 15,8.9.1Kor;1,19;Zsolt 78,34.35.36; Ésa 19,11-14; Abd 1,8) 14Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik. (Ésa 40,10;59,20) 15Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket? (Zsolt 94,7-9;Máté 23,13.1Kor;4,5) 16Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen! (Róm 9,20) 17Nemde kevés idő multán a Libánon termőfölddé lesz, és a termőföld erdőnek tartatik? (Ésa 32,15) 18És meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak. (Ésa,29 9. 24. Ésa 35,5. Máté 11,5. 6.) 19És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében. (Zsolt 22,27-30;25,9;37,11) 20Mert a kegyetlen elveszett, és a csúfoló elpusztult, és kivágattak a hamisságnak minden őrei, (1Sám 2,4.5; Mik 2,1) 21Kik az embert elítélik egy szóért, és tőrt vetnek annak, a ki őket a kapuban megfeddi, és elejtik csalárdul az igazat. (Ámós 5,10; Jer 18,18) 22Ezért így szól az Úr Jákób házáról, Ő, a ki megváltá Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sáppad meg többé az ő orczája. (1Móz 12,1; Zsid 11,8) 23Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet, megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét. (Ésa 43,5.6;54,1.8.13) 24És megismerik a tévelygő lelkűek az értelmet, és a kik zúgolódnak, tanulságot tanulnak. (Ésa 29,18)