16

¹Küldjetek bárányt az ország uralkodójának
Szelából a sivatag felé, Sion leányának hegyére!

²Akkor majd, mint menekülő madár
és mint fészkükből elkergetett madárfiókák,
olyanok lesznek Moáb leányai
az Arnon gázlóinál.

³Adj tanácsot, szolgáltass igazságot,
tedd árnyékodat délben olyanná, mint az éj!
Rejtsd el az elűzötteket, a menekülőt ne áruld el!

⁴Hadd lakjanak nálad a Moábból elűzöttek,
légy rejtekhelyük a pusztító elől!
Mert vége lesz az elnyomásnak,
megszűnik a pusztítás,
eltűnik az eltipró az országból.

⁵Akkor majd trón készül a kegyelem által,
és azon hűségben ül Dávid sátrában
a bíró, aki keresi a jogot,
és gyors az igazságtevésben.

⁶Hallottunk Moáb gőgjéről:
büszke nagyon;
kevélységéről, gőgjéről és haragjáról,
üres kérkedéséről.

⁷Ezért jajgatnak a moabiták Moáb miatt,
valamennyien jajgatnak;
Kír-Heresz kalácsai után
sóhajtoznak bizony leverten.

⁸Mert Hesbon szőlőültetvényei elhervadnak,
és Sibma szőlőtője is;
a nemzetek urai levágják vesszőit,
pedig Jázerig értek,
szerteszét kúsztak a pusztában;
indái kiterjeszkedtek,
túlnyúltak a tengeren.

⁹Ezért siratom Jázer sírásával
Sibma szőlőtőjét;
elárasztlak könnyeimmel,
Hesbon és Elále,
mert szüretedkor s aratásodra
csatakiáltás hangzott.

¹⁰Eltűnt az öröm és ujjongás a gyümölcsöskertből,
és a szőlőkben nem vigadnak, nem kiáltoznak.
Bort a sajtóban nem tapos a taposó,
az örömkiáltás megszűnt.

¹¹Ezért zokog bensőm Moábért, miként a citera,
és szívem Kír-Hereszért.

¹²Ezek után, ha Moáb megjelenik,
ha fáradozik a magaslaton,
és bemegy szentélyébe, hogy imádkozzék,
nem ér el semmit.

¹³Ez az az ige, amelyet az Úr egykor Moábról mondott. ¹⁴Most pedig így szól az Úr: »Még három olyan év, mint a béres évei, és csúffá lesz Moáb nemessége, az egész nagy tömeggel együtt; s maradéka kevés lesz, kicsi és nem sok.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet