17

¹Kijelentés Damaszkusz ellen.
»Íme, Damaszkusz nem lesz többé város,
hanem romhalmazzá válik.

²Elhagyottá lesznek Ároer városai,
a nyájaknak jutnak, s azok ott heverésznek,
anélkül, hogy valaki megzavarná őket.

³Eltűnik az erőd Efraimból,
a királyság Damaszkuszból,
és Szíria maradéka úgy elpusztul,
mint Izrael fiainak dicsősége,
– mondja a Seregek Ura. –

⁴Ez történik majd azon a napon:
megfogyatkozik Jákob dicsősége,
és húsának kövérsége lesoványodik.

⁵Úgy lesz, mint amikor az arató
összefogja az álló gabonát,
és sarlójával learatja a kalászokat;
úgy lesz, mint amikor kalászt szed valaki
Refaim völgyében:

⁶csak néhány szem marad belőle;
s mint amikor az olajfa termését leverik:
két-három bogyó marad koronája tetején,
vagy négy-öt a gyümölcsfa ágain«
– mondja az Úr, Izrael Istene.

⁷Azon a napon az ember majd Alkotójára tekint,
és szeme Izrael Szentjére néz;

⁸nem tekint az oltárokra, keze műveire,
és nem néz arra, amit ujjai alkottak,
a fákra és az oszlopokra.

⁹Azon a napon olyanok lesznek erős városai,
mint a magányos erdők és hegycsúcsok,
amelyeket elhagytak Izrael fiai elől.
Pusztasággá válik,

¹⁰mert megfeledkeztél szabadító Istenedről,
és erős Kőszikládra nem emlékeztél.
Ezért ültetsz tetszetős ültetvényeket,
ezért veted el idegen cserjék magvait.

¹¹Az ültetés napján körülkeríted,
és reggelre magodat kivirágoztatod.
De odalesz az aratás a betegség napján,
és a fájdalom gyógyíthatatlan lesz.

¹²Jaj, zúg a számtalan nép,
zúgnak, mint a tengerek zúgása!
Morajlanak a nemzetek:
mint hatalmas vizek moraja, úgy háborognak.

¹³A nemzetek, mint nagy vizek moraja,
úgy zúgnak.
Ha ő megfenyíti azokat, messzire futnak,
és elsodródnak, mint pelyva a hegyeken a széltől,
és mint kóró a szélvihartól.

¹⁴Az est idején, íme, itt a rémület,
és reggelre már nincsenek többé!
Ez lesz az osztályrésze fosztogatóinknak,
és a sorsa azoknak, akik minket kirabolnak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet