2

¹Kiállok őrhelyemre,
megvetem lábamat a sáncon,
és figyelek, hogy lássam: mit szól majd hozzám,
és mit felel panaszomra.

²És felelt nekem az Úr és mondta:
»Írd fel e látomást,
és vésd olvashatóan táblákra,
hogy könnyen átfuthassa, aki olvassa.

³Mert amit a látomás mond, meghatározott időre vonatkozik,
s már teljesedéséhez közeledik,
és meg nem hiúsul;
ha késlekedik is, higgy benne,
mert biztosan eljön és el nem marad.

⁴Íme, abban, aki felfuvalkodott, nem igaz a lélek,
az igaz azonban hite által élni fog.«

⁵Bizony, a gazdagság rászedi a kevély embert, többé nem lesz nyugta.
Kitátja a torkát, mint az alvilág,
és telhetetlen, mint a halál:
magához von minden nemzetet,
magához gyűjt minden népet.

⁶Vajon nem mondanak-e majd mindezek példázatot róla,
és magvas mondásokat felőle, így szólva:
»Jaj annak, aki halmozza azt, ami nem az övé! – ugyan meddig? –
és zálogokkal terheli magát!«

⁷Vajon nem támadnak-e majd hirtelenül mardosóid,
és nem kelnek-e fel zaklatóid?
És te zsákmányukká leszel!

⁸Mivel oly sok nemzetet kifosztottál,
kifosztanak majd téged a megmaradt népek,
mivel embervért ontottál,
és igazságtalanul elnyomtad a földet, a várost és minden lakóját.

⁹Jaj annak, aki gonosz kapzsisággal gyűjt javakat házának,
hogy a magasban legyen fészke,
és azt hiszi, hogy megmenekül a veszedelemtől!

¹⁰Saját házad számára tervezted a gyalázatot,
amikor kiirtottál számos népet;
önmagad ellen vétkeztél.

¹¹Bizony, még a fal köve is kiáltja,
s a házak gerendázatának fája ráhagyja!

¹²Jaj annak, aki vérontással épít várost,
és gonoszsággal emel várost!

¹³Vajon nem a Seregek Urától van-e az,
hogy a tűznek dolgoznak a népek,
és hiábavalóságért fáradnak a nemzetek?

¹⁴Bizony, megtelik majd a föld
az Úr dicsőségének ismeretével,
mint ahogy a vizek elborítják a tengert.

¹⁵Jaj annak, aki italt ad barátjának
és belekeveri mérgét,
és lerészegíti, hogy láthassa mezítelenségét!

¹⁶Gyalázattal telsz el dicsőség helyett,
iszol majd te is és elkábulsz,
amikor körülvesz téged az Úr jobbjának kelyhe,
és undok hányás jön dicsőségedre.

¹⁷Bizony, visszaszáll majd rád
a Libanon ellen elkövetett gonoszság,
és megrémít majd titeket,
hogy kipusztítottátok rajta a vadat,
hogy embervért ontottatok,
és igazságtalanok voltatok a föld, a város és minden lakója ellen.

¹⁸Használ-e valamit a faragott bálvány,
mert alkotója kifaragta?
Az öntött bálvány és a csalárd kép,
mert alkotója reménykedett alkotásában,
s a néma bálványokat elkészítette?

¹⁹Jaj annak, aki mondja a fának: »Ébredj fel!«
a néma kőnek: »Kelj fel!«
Vajon adhat-e az feleletet?
Íme, arany és ezüst borítja,
de semmiféle lélek sincsen benne.

²⁰Az Úr azonban szent templomában van,
az egész föld némuljon el előtte!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet