24 ¹Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján: ²»Emberfia, írd fel magadnak a mai nap nevét, mert ma támadta meg Babilon királya Jeruzsálemet.

³Beszélj az ellenszegülő házhoz képes beszédben, és így szólj hozzájuk:
Ezeket mondja az Úr Isten:
Tégy fel egy üstöt;
tedd fel, mondom,
és önts bele vizet.

⁴Rakj bele húsdarabokat,
mindenféle jó részt, combot és lapockát,
válogatott és csontokkal teli darabokat.

⁵Vedd a legkövérebb juhot,
rakd alá a csontokat is;
hadd forrjon fel, ami benne fő,
hogy csontjai is megfőjenek benne.

⁶S így szól az Úr Isten:
Jaj a vérontó városnak,
az üstnek, amely rozsdás lett,
és rozsdája nem megy le róla!
Darabról darabra szedd ki,
anélkül, hogy sorsot vetnél rá.

⁷Mert vére ott van benne,
kopár sziklán ontotta ki azt;
nem a földre ontotta,
hogy belephetné a por.

⁸Hogy ráhozzam méltatlankodásomat
és bosszút állhassak rajta,
a legsimább sziklára engedtem ontani vérét,
hogy semmi se lepje be.

⁹Ezért így szól az Úr Isten:
Jaj a vér városának,
melynek nagy máglyát rakok!

¹⁰Hordd össze a csontokat,
hogy meggyújtsam őket tűzzel;
hadd eméssze meg a húst,
főjön meg az egész egyveleg,
és málljanak szét a csontok!

¹¹Aztán tedd fel üresen a parázsra,
hogy felforrósodjék és érce megolvadjon,
a szennye olvadjon el benne
és rozsdája emésztődjék meg.

¹²Sok munkába és izzadságba került,
de temérdek rozsdája nem ment ki belőle
még a tűz által sem.

¹³Tisztátalanságod utálatos, mert meg akartalak tisztítani, és mégsem tisztultál meg szennyedtől; s nem is tisztulsz meg addig, míg ki nem töltöm rajtad bosszúságomat. ¹⁴Én, az Úr, szóltam: eljön az, és megcselekszem; nem haladok el mellette, nem irgalmazok és nem engesztelődöm meg; útjaid szerint és törekvéseid szerint ítéllek meg« – mondja az Úr.
¹⁵Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ¹⁶»Emberfia, íme, egy csapással elveszem tőled szemed gyönyörűségét, de ne sirasd; ne sírj, s a könnyeid se folyjanak. ¹⁷Sóhajts csöndben, halotti gyászt ne tarts; tedd föl fejedre turbánodat, és sarud legyen a lábadon; ruháddal ne takard el arcodat, és a gyászolók eledelét se edd.« ¹⁸Szóltam tehát reggel a néphez, és estére meghalt a feleségem; reggel pedig úgy tettem, amint Ő megparancsolta nekem. ¹⁹Ekkor a nép ezt mondta nekem: »Miért nem mondod meg nekünk, mit jelent az, amit cselekszel?« ²⁰Azt feleltem nekik: »Az Úr így szólt hozzám: ²¹Beszélj Izrael házához: Így szól az Úr Isten: Íme, én megfertőzöm szentélyemet, országotok büszkeségét és szemetek gyönyörűségét, amely miatt aggódik a lelketek; fiaitok és leányaitok, akiket hátrahagytatok, kard által esnek el. ²²Akkor ti is úgy tesztek majd, amint én tettem: Arcotokat nem takarjátok el ruhátokkal és a gyászolók eledelét nem eszitek; ²³turbánotok a fejeteken lesz és sarutok a lábatokon; nem jajgattok, sem nem sóhajtoztok, hanem elsenyvedtek majd gonoszságaitokban, és mindenki csak a rokona előtt siránkozik majd. ²⁴Mert Ezekiel csodálatos jel lesz számotokra; mindenben úgy cselekszetek majd ti is, amint ő cselekedett, amikor ez majd megtörténik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
²⁵Te pedig, emberfia, íme, azon a napon, amelyen elveszem tőlük erősségüket és méltóságuk örömét és szemük gyönyörűségét, amelyen a lelkük megnyugszik: fiaikat és leányaikat – ²⁶azon a napon, amelyen majd hozzád érkezik a menekülő, hogy hírt adjon neked –, ²⁷aznap, mondom, amikor megérkezik a menekülő, nyíljék meg szád és beszélj! Nem kell többé hallgatnod, mert csodálatos jellé leszel számukra, és ti megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet