Híradás Jeruzsálem ostromáról.

24 ¹A 9. esztendő tizedik hónapjának tizedik napján az Úr szózatot intézett hozzám: ²Emberfia, a mai napot jól jegyezd meg magadnak, mert Babilon királya a mai napon támadta meg Jeruzsálemet. ³Mondj ezért példabeszédet a lázongó nemzedéknek! Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Tégy fel a tűzre egy üstöt, s önts bele vizet! ⁴Tégy bele húsdarabokat, ízes falatokat, combot és lapockát, töltsd meg jó csontokkal! ⁵A legjavát válaszd ki a nyájból! Tégy alá fát, forrald fel, hogy még a csontok is megfőjenek, amik benne vannak. ⁶Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj a vérontás városának, a megrozsdásodott üstnek, amelyről nem lehet a rozsdát eltávolítani. Vedd ki az egyik darabot a másik után! Nem vetnek rá sorsot. ⁷Mert a vér, amelyet kiontott, megmarad benne, kopár sziklára öntötte ki, nem a földre öntötte, hogy befödhetné a por. ⁸Hogy felszítsam haragomat és bosszút állhassak, kopár sziklára öntöttem a vért, amelyet kiontott, hogy ne lepje be semmi. ⁹Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj a vérontás városának! Nagy máglyát rakok. ¹⁰Hordj össze sok fát, gyújtsd meg a tüzet, főzd meg a húst, főjön meg teljesen, és a csontok emésztődjenek meg! ¹¹Aztán tedd föl az üstöt üresen a tűzre, hogy érce áttüzesedjen, a szenny elolvadjon rajta, s a rozsda leperegjen. ¹²A sok rozsda azonban a tűztől sem pergett le róla. ¹³Meg akartalak tisztítani tisztátalanságod szennyétől, de nem lettél tiszta, nem tisztultál meg szennyedtől. Nem is leszel tiszta mindaddig, amíg ki nem töltöm rajtad haragomat. ¹⁴Én, az Úr mondtam ezt, s szavam beteljesedik. Semmit sem engedek el, nem irgalmazok és nem engesztelődöm meg. Útjaid és tetteid szerint ítélkezem fölötted – mondja az Úr, az Isten.

A próféta feleségének halála.

¹⁵Az Úr szózatot intézett hozzám: ¹⁶Emberfia, nézd, elveszem tőled hirtelenül szemed gyönyörűségét. De ne keseredj el és ne sírj, könnyeid ne folyjanak! ¹⁷Sóhajts halkan, ne tarts halotti gyászt; turbánodat tedd föl a fejedre, sarud legyen a lábadon, ne takard el szakálladat és ne edd az emberek kenyerét! ¹⁸Reggel szóltam a néphez, s este meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott utasítás szerint jártam el. ¹⁹A nép így szólt hozzám: „Nem magyarázod meg, hogy mit jelent számunkra, amit teszel?” ²⁰Ezt válaszoltam: „Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ²¹Szólj Izrael házához: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, megszentségtelenítem szentélyemet, erőtök forrását, büszkeségetek tárgyát, szemetek fényét, lelketek gyönyörűségét. Fiaitok és lányaitok, akiket hátrahagytatok, kard élén vesznek el. ²²És ti is úgy tesztek majd, mint ahogy én tettem: nem takarjátok be szakállatokat, nem eszitek az emberek kenyerét, ²³turbánotok a fejeteken lesz, sarutok a lábatokon, nem jajgattok és nem siránkoztok. Elpusztultok bűneitek miatt, és csak egymás előtt sóhajtoztok majd. ²⁴Ezekiel meg jel lesz nektek: Ugyanazt teszitek pontosan ti is, amit ő tett. És amikor ez bekövetkezik, megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” ²⁵Emberfia, azon a napon, amikor majd megfosztom őket erejük forrásától, büszkeségük tárgyától, szemük fényétől, lelkük gyönyörűségétől, fiaiktól és lányaiktól, ²⁶azon a napon majd egy menekült érkezik hozzád, hogy erről hírt adjon neked. ²⁷Azon a napon nyíljék meg a szád, és beszélj a menekült előtt: beszélj és ne légy többé néma! Jel leszel számukra, és akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet