20 ¹Történt pedig a hetedik esztendőben, az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján, hogy Izrael vénei közül néhányan eljöttek megkérdezni az Urat, és leültek előttem. ²Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ³»Emberfia, szólj Izrael véneihez és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Vajon azért jöttetek-e, hogy engem kérdezzetek? Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem felelek nektek! ⁴Ítéletet mondasz-e felettük, emberfia, ítéletet mondasz-e felettük? Tárd eléjük atyáik utálatosságait!
⁵Ezt mondd nekik: »Így szól az Úr Isten: Azon a napon, amelyen Izraelt kiválasztottam, esküre emeltem kezemet Jákob háza ivadékának, és kinyilatkoztattam magamat nekik Egyiptom földjén. Esküre emeltem kezemet nekik e szavakkal: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek! ⁶Azon a napon esküre emeltem kezemet értük, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről arra a földre, amelyet nekik kiválasztottam, amely tejjel-mézzel folyik, és a legkiválóbb minden ország között. ⁷Így szóltam hozzájuk: Mindenki vesse el magától szeme botrányait, és Egyiptom bálványaival ne szennyezzétek be magatokat; én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! ⁸De ők haragra ingereltek engem és nem akartak rám hallgatni; senki sem vetette el magától szeme utálatosságait, sem Egyiptom bálványait nem hagyták el. Erre elhatároztam, hogy kiöntöm rájuk bosszúságomat és kitöltöm rajtuk haragomat Egyiptom földjének közepette. ⁹Az én nevemért azonban mégis úgy cselekedtem, hogy azt ne érje gyalázat azok előtt a nemzetek előtt, amelyek között voltak és amelyek előtt kinyilatkoztattam magamat, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről.
¹⁰Kihoztam tehát őket Egyiptom földjéről és kivezettem őket a pusztába. ¹¹Nekik adtam parancsaimat és kinyilatkoztattam nekik végzéseimet, amelyek által az embernek élete lesz, ha megtartja őket.
¹²S még szombatjaimat is megadtam nekik, hogy jelek legyenek köztem és közöttük, és ők tudják, hogy én, az Úr vagyok az, aki megszentelte őket. ¹³De Izrael háza haragra ingerelt engem a pusztában; parancsaim szerint nem jártak, végzéseimet megvetették, amelyek által az embernek élete van, ha megtartja őket, és szombatjaimat nagyon megsértették. Elhatároztam tehát, hogy kiöntöm rájuk haragomat a pusztában és kiirtom őket. ¹⁴Az én nevemért azonban mégis úgy cselekedtem, hogy azt ne érje gyalázat a nemzetek előtt, amelyek közül kivezettem őket, azok szeme láttára. ¹⁵Mégis felemeltem ellenük kezemet a pusztában, hogy ne vezessem be őket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet nekik szántam, amely a legkiválóbb minden ország között, ¹⁶mert végzéseimet megvetették, parancsaim szerint nem jártak, és szombatjaimat megszegték, mert szívük bálványok után járt. ¹⁷Szemem azonban irgalmas volt hozzájuk, hogy meg ne öljem őket; ezért nem is irtottam ki őket a pusztában.
¹⁸De így szóltam fiaikhoz a pusztában: Ne járjatok atyáitok parancsai szerint és szokásaikat se tartsátok meg, se bálványaikkal ne szennyezzétek be magatokat. ¹⁹Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! Járjatok parancsaim szerint, tartsátok meg végzéseimet és cselekedjetek szerintük, ²⁰szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelek legyenek köztem és köztetek, és tudjátok meg, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek. ²¹De a fiak is haragra ingereltek engem; parancsaim szerint nem jártak és végzéseimet nem tartották meg, hogy szerintük cselekedjenek, pedig általuk az embernek élete van, ha megtartja őket; és szombatjaimat megszentségtelenítették. Megfenyegettem ugyan őket, hogy kiöntöm rájuk bosszúmat és kitöltöm rajtuk haragomat a pusztaságban, ²²de visszavontam kezemet, és az én nevemért úgy cselekedtem, hogy ne érje azt megszentségtelenítés a nemzetek előtt, amelyek közül kihoztam őket, azok szeme láttára. ²³Ismételten esküre emeltem kezemet ellenük a pusztaságban, hogy szétszórjam őket a nemzetek közé és szélnek eresszem az országokba, ²⁴azért, mert végzéseim szerint nem cselekedtek, parancsaimat megvetették, szombatjaimat megszegték, és szemüket apáik bálványaira irányították. ²⁵Azért én is adtam nekik nem jó parancsokat, és olyan végzéseket, amelyek nem szolgálnak nekik életükre. ²⁶Fertőzötté tettem őket ajándékaik által, amikor bűneikért bemutatták mindazt áldozatul, ami a méhet megnyitja, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. ²⁷Ezért, emberfia, szólj Izrael házához és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Még azzal is káromoltak engem atyáitok, hogy gúnyosan megvetettek, ²⁸amikor bevezettem őket abba az országba, amelyre nézve esküre emeltem kezemet, hogy nekik adom. Bárhol láttak egy kiemelkedő dombot és bárhol egy lombos fát, ott bemutatták áldozataikat, ott felajánlották haragra ingerlő ajándékaikat, és ott elégették kellemes illatszereiket és kiöntötték italáldozataikat. ²⁹Azt mondtam nekik: Miféle magaslat az, ahová mentek? Ezért is nevezik azt magaslatnak mind a mai napig.
³⁰Ezért mondd Izrael házának: Így szól az Úr Isten: Valóban atyáitok útján szennyezitek be magatokat, és az ő utálatosságaik után jártok parázna módon. ³¹Amikor ajándékaitokat bemutatjátok, amikor fiaitokat átviszitek a tűzön, beszennyezitek magatokat minden bálványotokkal mind a mai napig. S még én adjak választ nektek, Izrael háza? Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem adok nektek választ! ³²Nem történik meg az, amit elmétekben gondoltok, amikor azt mondjátok: ’Olyanok leszünk, mint a nemzetek és mint a föld nemzetségei, hogy fát és követ tiszteljünk!‘
³³Életemre mondom, én, az Úr Isten: Erős kézzel, kinyújtott karral és haragom kiöntésével uralkodom majd rajtatok! ³⁴Kivezetlek titeket azok közül a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe széjjel vagytok szórva. Hatalmas kézzel, kinyújtott karral és haragom kiöntésével uralkodom majd rajtatok! ³⁵Elvezetlek titeket a népek pusztaságába, és ott perbe szállok veletek szemtől szembe. ³⁶Amint perbe szálltam atyáitokkal Egyiptom földjének pusztaságában, úgy szállok majd veletek is perbe – mondja az Úr Isten. – ³⁷Jogarom alá vetlek és a szövetség kötelékeibe vonlak titeket. ³⁸Kiválogatom közületek a törvényszegőket és istenteleneket, és lakóhelyükről kivezetem őket, de Izrael földjére nem lépnek be; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! ³⁹Ti pedig, Izrael háza – így szól az Úr Isten –, csak járjon mindenki a maga bálványai után és szolgáljon nekik! De azután, ha már nem hallgattok rám, ne gyalázzátok meg többé szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal! ⁴⁰Az én szent hegyemen, Izrael magas hegyén – mondja az Úr Isten –, ott szolgáljon nekem Izrael egész háza, mindannyian – mondom – azon a földön; ott majd kedvemre lesznek. Ott kívánom majd zsengéiteket és tizedeitek legjavát minden szent ajándékotokkal. ⁴¹Kellemes illatként fogadlak titeket, amikor majd kihozlak titeket a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szét vagytok szórva, és megmutatom rajtatok szentségemet a nemzetek szeme láttára. ⁴²Ti pedig megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd bevezetlek titeket Izrael földjére, arra a földre, amelyért esküre felemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom. ⁴³Akkor visszagondoltok majd útjaitokra és minden gonoszságtokra, amellyel beszennyeztétek magatokat. Megundorodtok majd önmagatoktól a saját színetek előtt minden gonoszságtok miatt, amit elkövettetek. ⁴⁴És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd jót teszek veletek – a saját nevemért és nem a ti gonosz útjaitok szerint, sem pedig igen nagy istentelenségeitek szerint, Izrael háza« – mondja az Úr Isten!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet