10 1Krisztus szelídségére és szerénységére kérlek titeket, én Pál, aki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok köztetek, távollétemben azonban bátor vagyok veletek szemben:
Jegyzetek
10,1 Ironizálva megismétli a vádakat, amelyekkel ellenfelei illették őt. Az előző fejezetek barátságos hangneme után itt ismét védekezni kezd, meglepő hévvel, lehengerlő érvekkel cáfolja kérlelhetetlen ellenfeleinek, a zsidózóknak a vádjait. A levél befejezése előtt egyszer s mindenkorra el akarja hallgattatni vádlóit, hogy végre békében hagyják a fiatal egyházat. Én, Pál: a levél most kezdődő részének személyes jellegét emeli ki. Szelídségét gyávaságnak vélték: ám legyen, tud ő keményen is fellépni, tud erős kézzel büntetni is.
2Íme én, Pál, mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek.
3 1Ezért vagyok én, Pál, Krisztus Jézus foglya értetek, a nemzetekhez tartozókért.
2a Kolosszében élő szent és hívő testvéreknek Krisztusban. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól!
23Maradjatok meg ezért a hitben szilárdan és állhatatosan, ne tántorodjatok el az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amelyet minden teremtménynek hirdettek az ég alatt, s amelynek én, Pál, a szolgája lettem.
25Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall?
Jegyzetek
9,25 »Igen, elhangzott a figyelmeztetés, hogy mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de önmagát elveszíti. Az új föld várásának mégsem szabad csökkentenie, hanem inkább fokoznia kell a szorgoskodást, hogy szebb legyen a föld, hiszen itt van növekedőben az új emberi család közössége, amely némiképp már sejteti az eljövendő világ körvonalait. Ezek szerint a földi haladást gondosan meg kell ugyan különböztetnünk Krisztus országának növekedésétől, ez a haladás mégis sokat jelent az Isten országa szempontjából.« (GS, 39)