13 ¹Simon ekkor értesült arról, hogy Trifón tekintélyes sereget gyűjtött, és Júdea földje ellen vonul, hogy azt elpusztítsa. ²Azt is észrevette, hogy a nép remeg és fél. Ezért Jeruzsálembe ment, összegyűjtötte a népet ³és így buzdította őket: »Jól tudjátok, hogy én és testvéreim, valamint atyám háza milyen harcokat vívtunk a törvényekért és a szentélyért, és milyen szorongatásokban volt részünk. ⁴Ezért veszett el valamennyi testvérem Izraelért, egyedül csak én maradtam életben. ⁵Távol legyen tőlem, hogy életemet kíméljem a szorongatás bármely idejében. Én sem vagyok különb a testvéreimnél. ⁶Ezért bosszút akarok állni nemzetemért, a szentélyért, gyermekeinkért és feleségeinkért. Összegyűltek ugyanis a pogányok valamennyien, hogy gyűlöletből eltiporjanak minket.« ⁷E szavak hallatára fellángolt a nép lelkesedése, ⁸és hangos kiáltással ezt válaszolták: »Te vagy a mi vezérünk, Júdás, és a testvéred, Jonatán helyében. ⁹Vezesd a mi hadunkat, és bármit parancsolsz, mindenben engedelmeskedünk neked.« ¹⁰Aztán összehívott minden hadviselő férfit, sebtében befejezte Jeruzsálem valamennyi falának építését, és köröskörül erődítéseket emelt. ¹¹Majd Jonatánt, Absalom fiát új sereggel elküldte Joppéba. Az kiverte a bent lévőket. és ottmaradt.
¹²Trifón eközben nagy sereggel elindult Ptolemaiszból, hogy betörjön Júdea földjére. Jonatánt fogolyként vitte magával. ¹³Simon Adidoknál táborozott a síkság szélén. ¹⁴Mikor Trifón értesült arról, hogy Simon lépett testvére, Jonatán helyébe és már harcra is készül ellene, követeket küldött hozzá, ¹⁵ezzel az üzenettel: »A pénz miatt vetettük őt fogságba, amellyel testvéred, Jonatán az általa betöltött tisztségek fejében adós maradt a királyi kincstárnak. ¹⁶Küldj tehát száz ezüsttalentumot és fiai közül kettőt túsznak – hogy el ne pártoljon tőlünk, ha ismét szabaddá lett –, és mi elengedjük őt.« ¹⁷Bár Simon tudta, hogy tőrbe csalják ezzel a beszéddel, mégis, hogy ne keltsen nagy gyűlöletet Izrael népénél, kiadatta a pénzt és a gyermekeket. Azt mondanák ugyanis, ¹⁸hogy »azért veszett el, mert nem küldte el neki a pénzt meg a gyermekeket.« ¹⁹Elküldte tehát a gyermekeket meg a száz talentumot. Ám az nem tartotta meg szavát és nem bocsátotta szabadon Jonatánt. ²⁰Ezután Trifón betört az országba, hogy elpusztítsa, és elkanyarodtak arra az útra, amely Ádorba vezet. De bárhová ment, Simon mindenütt a nyomában volt seregével. ²¹A Várban lévők pedig követeket küldtek Trifónhoz, hogy siessen a pusztán keresztül és küldjön nekik élelmet. ²²Trifón készenlétbe helyezte egész lovasságát, hogy odamenjen. Azon az éjjelen azonban igen sok hó esett, így nem tudott előbbre jutni a hó miatt; ezért felkerekedett és elment Gileádba.
²³Mikor pedig Bászkáma felé közeledett, megölette ott Jonatánt és a fiait. ²⁴Trifón aztán megfordult és visszatért a hazájába. ²⁵Simon ekkor elküldött és elhozatta testvérének, Jonatánnak csontjait, és eltemette őket atyáinak városában, Modinban. ²⁶Nagy siránkozással siratta meg egész Izrael, és számos napig gyászolták. ²⁷Simon pedig magas és messzire ellátszó építményt emelt apja és testvérei sírja fölé, csiszolt kőből elöl is, hátul is. ²⁸Erre hét gúlát állított egymással szemben: apja, anyja és négy testvére számára. ²⁹Ezek közé hatalmas oszlopokat helyezett el, az oszlopokra fegyvereket vésetett örök emlékezetül; a fegyverek mellé pedig hajókat, hogy a tengeren járók mindenhonnan láthassák. ³⁰Ez a Modinban emelt síremlék meg van mind a mai napig.
³¹Trifón pedig, mialatt útban volt az ifjú Antióchosz királlyal, orozva meggyilkolta azt, ³²és trónra lépett helyette. Fejére tette Ázsia koronáját és súlyos csapással sújtotta az országot. ³³Simon ezalatt várakat épített Júdeában, ellátta őket kimagasló tornyokkal és hatalmas falakkal, kapukkal meg zárakkal, és élelmet raktározott el az erősségekben. ³⁴Majd férfiakat választott ki Simon és elküldte őket Demetriosz királyhoz, hogy könnyítsen az ország helyzetén. Ugyanis Trifón minden tette csupa rablás volt. ³⁵Ezekre a szavaira Demetriosz király így válaszolt és ezt a levelet írta: ³⁶»Demetriosz király üdvözli Simon főpapot, a királyok barátját, a véneket és a zsidók nemzetét! ³⁷Megkaptuk a küldött arany koszorút és a pálmaágat, s készek vagyunk teljes békét kötni veletek. Ezért megírjuk a királyi tiszteknek, hogy ne szedjék tőletek az általunk elengedett adókat. ³⁸Maradjanak érvényben javatokra adott rendelkezéseink, és azok a várak, amelyeket építettetek, legyenek a tieitek. ³⁹Megbocsátjuk mind a mai napig elkövetett tévedéseiteket és hibáitokat, és elengedjük a koszorút, amellyel tartoztok. S ha ezen kívül valami más vám terheli Jeruzsálemet, az ne terhelje többé. ⁴⁰Ha pedig van köztetek arra méltó ember, hogy felvegyük a mieink közé, felvesszük. Legyen béke közöttünk!«
⁴¹A százhetvenedik esztendőben megszabadult tehát Izrael a pogányok igájától, ⁴²és Izrael népe ezt kezdte írni az okiratokra és a szerződésekre: »Simon főpapnak, a fővezérnek és a zsidók fejedelmének első esztendejében.«
⁴³Abban az időben Simon megszállta Gázát, bekerítette táborával, hadigépeket állított fel és a város közelébe tolta őket. Azután megrongált egy tornyot, azt a hatalmába kerítette, ⁴⁴és a hadigépben lévők berontottak a városba. Erre nagy félelem lett úrrá a városban. ⁴⁵A városban lévők feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, tépett ruhában felálltak a falakra, hangos szóval kiáltoztak és kérték Simont, hogy nyújtsa jobbját nekik, ⁴⁶és mondták: »Ne a mi gonoszságaink, hanem a te irgalmad szerint fizess meg nekünk!« ⁴⁷Simon hajlott a kérésre és beszüntette az ostromot. De kiűzte őket a városból, megtisztította a házakat, amelyekben bálványok voltak, aztán énekszó és az Úr dicsőítése mellett bevonult a városba. ⁴⁸Kiszórt onnan minden tisztátalanságot, és a törvényhez hű férfiakat helyezett el benne. Majd megerősítette és magának is lakást készített benne.
⁴⁹A jeruzsálemi Vár lakóinak pedig lehetetlen volt kilépniük és elmenniük az országba, hogy adjanak-vegyenek, ezért nagyon szenvedtek az éhségtől, és sokan közülük éhen is pusztultak. ⁵⁰Erre Simonhoz kiáltottak békéért. Ő megadta azt nekik, de kiűzte őket onnan és megtisztította a Várat a tisztátalanságoktól. ⁵¹Aztán bevonultak oda a százhetvenegyedik esztendőben, a második hónap huszonharmadik napján énekszóval, pálmaággal, koboz, cintányér, lant, dicsőítő és hálaénekek mellett, mert megtört Izrael nagy ellenségének ereje. ⁵²S azt is elrendelte, hogy vígság közepette üljék meg évente ezeket a napokat. ⁵³Majd erődítéssel látta el a templomhegyet a Vár szomszédságában, és ott lakott övéivel együtt. ⁵⁴Mivel pedig Simon úgy látta, hogy a fia, János bátor, hadra termett férfi, összes seregének fővezérévé tette. Ő azután Gézerben ütötte fel székhelyét.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet