12 ¹Mivel Jonatán úgy látta, hogy az idő kedvez neki, férfiakat választott ki és elküldte őket Rómába, megszilárdítani és megújítani velük a barátságot. ²A spártaiaknak és más helyekre is küldött hasonló tartalmú leveleket. ³Rómába érkezve, a tanács elé járultak és így szóltak: »Jonatán főpap és a zsidók nemzete küldött minket, hogy megújítsuk a régi barátságot és szövetséget.« ⁴Erre ezek az egyes helyi hatóságoknak szóló leveleket adtak nekik, hogy azok nyugodt hazatérést biztosítsanak számukra Júdea földjére. ⁵Ez annak a levélnek a mása, amelyet Jonatán írt a spártaiaknak: ⁶»Jonatán, a főpap és a nép vénei, a papok meg a zsidók többi népe üdvözlik testvéreiket, a spártaiakat! ⁷Már régebben azt írta Áriosz, egyik királyotok Oniás főpapnak, hogy – amint az itt mellékelt irat tanúsítja – testvéreink vagytok. ⁸Oniás tisztelettel fogadta a követet, átvette a szövetségről és a barátságról szóló levelet. ⁹Bár semmi szükség sem kényszerít minket erre – vigasztalásunkra vannak ugyanis a kezeink közt lévő szent könyvek –, ¹⁰mindazonáltal megkíséreljük követeink által megújítani veletek a szövetséget és a barátságot, hogy el ne idegenedjünk tőletek. Nagy idő telt el ugyanis azóta, hogy követeiteket elküldtétek hozzánk. ¹¹Mi az ünnepeken és egyéb előírt napokon minden időben szünet nélkül megemlékezünk rólatok áldozataink bemutatása alkalmával és szertartásainkban, mert szent kötelesség megemlékezni a testvérekről. ¹²Örvendünk jó híreteknek. ¹³Minket azonban sok sanyargatás és gyakori háború környékezett, mert a köröttünk lévő királyok hadakoztak ellenünk. ¹⁴De nem akartunk terhetekre lenni ezekben a háborúskodásokban sem nektek, sem többi szövetségeseinknek és barátainknak. ¹⁵Az égből jött ugyanis segítség számunkra; s mi megszabadultunk, ellenségeinket pedig megalázás érte. ¹⁶Most azonban kiszemeltük Numénioszt, Antióchosz fiát meg Antipatert, Jázon fiát, és elküldtük őket a rómaiakhoz megújítani velük a régi barátságot és szövetséget. ¹⁷Ugyanakkor megparancsoltuk nekik, hogy térjenek be hozzátok is, üdvözöljenek titeket és nyújtsák át nektek levelünket szövetségünk megújításáról. ¹⁸Nos tehát, legyetek szívesek és küldjetek erre választ.«
¹⁹Ez pedig annak a levélnek a mása, amit Oniásnak küldött: ²⁰»Áriosz, a spártaiak királya üdvözli Oniás főpapot! ²¹A spártaiakra és a zsidókra vonatkozólag azt találták megírva egy okmányon, hogy ők testvérek, és Ábrahám nemzetségéből származnak. ²²Mivel ezt most már tudjuk, legyetek szívesek és értesítsetek minket hogylétetekről. ²³A magunk részéről máris ezt írjuk nektek: A mi állataink és jószágunk a tietek, a tietek pedig a mienk. Ki is adtuk a parancsot, hogy értesítsenek erről titeket.«
²⁴Jonatán akkor meghallotta, hogy Demetriosz vezérei az előbbinél is nagyobb sereggel tértek vissza és harcra készülnek ellene. ²⁵Erre kivonult Jeruzsálemből és eléjük ment egészen Amátisz vidékéig, mert nem akart nekik időt hagyni arra, hogy betörjenek országába. ²⁶A táborukba pedig kémeket küldött. Ezek visszatértek és jelentették, hogy éjjel támadásra készülnek ellenük. ²⁷Amikor aztán leáldozott a nap, Jonatán megparancsolta övéinek, hogy maradjanak talpon, egész éjszaka álljanak fegyverben, készen a harcra. Ugyanakkor őrséget is helyezett el köröskörül a táborban. ²⁸Mikor az ellenség neszét vette annak, hogy Jonatán készen áll övéivel a harcra, megijedtek, megrettentek szívükben és tüzeket gyújtottak táborukban. ²⁹Jonatán és övéi erről mitsem sejtettek egészen reggelig, ők csak a lobogó tüzeket látták. ³⁰Akkor aztán űzőbe vette őket Jonatán, de nem érte utol őket, mert már átlépték az Eleuterosz folyót. ³¹Jonatán erre elkanyarodott és az arabok ellen indult, akiket zabadeaiaknak hívtak. Megverte őket és elragadta zsákmányukat. ³²Aztán felkerekedett, elment Damaszkusz irányába, és bejárta azt az egész vidéket. ³³Kivonult Simon is és eljutott Askalonig és a szomszédos erősségekig; majd elkanyarodott Joppe felé és elfoglalta azt. ³⁴Arról értesült ugyanis, hogy a várat Demetriosz párthíveinek akarják kiszolgáltatni, azért a védelmére őrséget helyezett el benne.
³⁵Amikor Jonatán visszatért, összehívta a nép véneit és tervbe vette velük, hogy várakat emelnek Júdeában, ³⁶felépítik Jeruzsálem falait, és magas falat emelnek a Vár és a város között. Ilymódon elzárják azt a várostól, s az elszigetelten fog állni, úgyhogy a bent lévők sem venni, sem eladni nem tudnak. ³⁷Összeálltak tehát és építkeztek a városban. Amikor pedig a keleti pataknál ledőlt egy fal, újra felállította azt, s elnevezték Káfetetának. ³⁸Simon eközben felépítette Adiádát a Sefelában, megerősítette és ellátta kapukkal és zárakkal.
³⁹Mivel azonban Trifónnak az volt a szándéka, hogy Ázsia királya lesz, koronát tesz a fejére és kezet vet Antióchosz királyra, ⁴⁰attól való félelmében, hogy Jonatán nem egyezik bele ebbe, hanem hadat indít ellene, kereste az alkalmat, hogy hatalmába kerítse és eltegye őt láb alól. Ezért felkerekedett és elment Bétsán felé. ⁴¹Jonatán is felvonult ellene negyvenezer válogatott emberrel, készen a harcra, és szintén Bétsánba érkezett. ⁴²Mikor aztán Trifón látta, hogy Jonatán nagy sereggel közeledik, hogy kezet emeljen rá, megijedt, ⁴³és tisztelettel fogadta őt. Beajánlotta minden barátjának és ajándékokkal halmozta el. A csapatainak megparancsolta, hogy úgy engedelmeskedjenek Jonatánnak, mint őneki. ⁴⁴Jonatánhoz pedig így szólt: »Miért fárasztottad ide egész hadi népedet, hiszen nincsen háború közöttünk? ⁴⁵Küldd csak haza őket! Kíséretül válogass ki magadnak néhány embert, aztán jöjj velem Ptolemaiszba! Átadom azt neked a többi várral, a sereggel és az összes tisztviselővel együtt. Aztán megfordulok és eltávozom. Csak ezért jöttem.« ⁴⁶Ő hitt neki és úgy tett, amint az mondta. Elbocsátotta csapatait, s azok visszatértek Júdea földjére. ⁴⁷Csupán háromezer embert tartott vissza magánál, s még ebből is elküldött kétezret Galileába, egyezer pedig vele ment. ⁴⁸Alighogy azonban Jonatán betette lábát Ptolemaiszba, a ptolemaisziak bezárták a város kapuit. Őt magát fogságba vetették, azokat pedig, akik a bevonulásnál vele voltak, egy szálig kardélre hányták. ⁴⁹Trifón aztán sereget és lovasokat küldött Galileába, a nagy síkságra, hogy elpusztítsák Jonatán valamennyi bajtársát. ⁵⁰Ezek azonban arra a hírre, hogy Jonatánt elfogták és megölték, és vele együtt övéit mind, egymást bátorítva hadirendbe álltak és úgy vonultak. ⁵¹Amikor aztán az üldözők látták halálos elszántságukat, visszatértek; ⁵²azok pedig mindannyian épségben érkeztek Júdea földjére. Ott nagyon megsiratták Jonatánt és kíséretét, és Izrael mély gyászba borult.
⁵³Ekkor a köröttük lakó pogányok tervbe vették mindannyian, hogy eltiporják őket. Így szóltak ugyanis: ⁵⁴»Nincsen vezérük és gyámolítójuk. Rajta tehát, rontsunk rájuk! Töröljük ki még az emléküket is az emberek sorából!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet