9 1Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. (2Sám 23,1) 2Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet. (Zsolt 138,1.2) 3Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet; (Zsolt 31,8.9) 4Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt; (2Sám 22,1-51) 5Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró. (Zsolt 7,9.12) 6Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted. 7Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett. 8Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét. (Zsolt 103,19) 9És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. (1Móz 18,25; Zsolt 96,13) 10És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején. (Zsolt 37,39;46,2) 11Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged. (Zsolt 34,5.6;36,11) 12Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit. (1Kir 9,3; Zsolt 76,3;133,13.14) 13Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról. (Zsolt 34,18) 14Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból; (Zsolt 41,8.9) 15Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban. (Zsolt,9 25.;Zsolt 83,1.3) 16Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok. (Zsolt 16,17) 17Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela. (Zsolt 26,1.9) 18Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről. (Zsolt,9 22. Zsolt. 41,6. 9.) 19Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre. (Luk 12,6.7) 20Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted! 21Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela. (Zsolt 10,18)