Zsoltárok könyve

9 ¹Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; • Dávid zsoltára.• 2Sám. 23,1.  
²Dicsérlek • Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.• Zsolt. 138,1.  2.  
   ³Örülök • és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;• Zsolt. 31,8.  9.  
   ⁴Hogy az én • ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;• 2Sám. 22,1-51.  
   ⁵Hogy véghezvitted ítéletemet • és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.• Zsolt. 7,9.  12.  
   ⁶Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
   ⁷Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
   ⁸Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette • el az ő székét.• Zsolt. 103,19.  
   ⁹És ő megítéli a • világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.• 1Móz. 18,25.  Zsolt. 96,13.  
   ¹⁰És lesz az Úr nyomorultak • kővára, kővár a szükség idején.• Zsolt. 37,39.  46,2.  
   ¹¹Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert • nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.• Zsolt. 34,5.  6.  36,11.  
   ¹²Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; • hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.• 1Kir. 9,3.  Zsolt. 76,3.  133,13.  14.  
   ¹³Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények • kiáltásáról.• Zsolt. 34,18.  
   ¹⁴Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;• Zsolt. 41,8.  9.  
   ¹⁵Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.• vers 25.  † Zsolt. 83,1.  3.  
   ¹⁶Besülyedtek • a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.• Zsolt. 16,17.  
   ¹⁷Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.• Zsolt. 26,1.  9.  
   ¹⁸Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről.• vers 22.  Zsolt. 41,6.  9.  
   ¹⁹Mert a szegény • nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.• Luk. 12,6.  7.  
   ²⁰Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
   ²¹Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy • halandók ők! Szela.• Zsolt. 10,18.