Keresés a Bibliában

(9.) ISTEN MEGMENTI AZ IGAZAT

9 1(A karvezetőnek, oboára és hárfára – Dávid zsoltára.) 2Szívem mélyéből dicsőítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet. 3Ujjongok és benned van örömöm, s magasztalom neved, ó Fölséges. 4Mert ellenségeim meghátráltak, elestek és eltűntek színed előtt. 5Magadévá tetted igazságomat és ügyemet, mint igazságos bíró ültél trónodra. 6A népeket megfenyítetted, a gonoszokat megsemmisítetted, s örökre eltörölted a nevüket. 7Eltűnt az ellenség, végleg megsemmisült, feldúltad városait, még emlékük sem maradt. De lám, 8az Úr mindörökké trónol, bírói széke ítéletre készen áll. 9Igazságosan ítéli meg a földkerekséget, a népek fölött törvény szerint tart ítéletet. 10Az elnyomottnak az Úr lesz menedéke, a szükség napjaiban egyetlen mentsége. 11Akik ismerik nevedet, reménykednek benned, Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket, 12Dicsőítsétek az Urat, aki Sionban lakik, hirdessétek nagy tetteit a népek között! 13Mert mint a vér bosszulója gondolt rájuk, nem feledkezett el a szegények sóhajáról. 14Könyörülj rajtam, Uram, lásd meg szorultságom, a halál kapujából szabadíts ki engem! 15Hadd hirdessem dicsőségedet Sion leányának kapuiban, és örüljek, hogy megsegítettél! 16A népek a maguk ásta verembe estek, s a hálóba, amelyet vetettek, az ő lábuk botlott. 17Az Úr hírt adott magáról az ítéleten, s a gonoszt önkeze művével kötötte meg. 18Tűnjenek el a holtak világába az álnokok, s mind a népek, amelyek elfelejtik Istent! 19De ő nem feledkezik meg soha a szegényről, s aki bajban is remél, nem csalódik soha. 20Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, szólítsd ítéletre a népeket magad elé! 21Uram, töltsd el őket rettegéssel, tudják meg a népek, hogy ők is csak emberek!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár