(9.) ISTEN MEGMENTI AZ IGAZAT

9 ¹(A karvezetőnek, oboára és hárfára – Dávid zsoltára.) ²Szívem mélyéből dicsőítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet. ³Ujjongok és benned van örömöm, s magasztalom neved, ó Fölséges. ⁴Mert ellenségeim meghátráltak, elestek és eltűntek színed előtt. ⁵Magadévá tetted igazságomat és ügyemet, mint igazságos bíró ültél trónodra. ⁶A népeket megfenyítetted, a gonoszokat megsemmisítetted, s örökre eltörölted a nevüket. ⁷Eltűnt az ellenség, végleg megsemmisült, feldúltad városait, még emlékük sem maradt. De lám, ⁸az Úr mindörökké trónol, bírói széke ítéletre készen áll. ⁹Igazságosan ítéli meg a földkerekséget, a népek fölött törvény szerint tart ítéletet. ¹⁰Az elnyomottnak az Úr lesz menedéke, a szükség napjaiban egyetlen mentsége. ¹¹Akik ismerik nevedet, reménykednek benned, Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket, ¹²Dicsőítsétek az Urat, aki Sionban lakik, hirdessétek nagy tetteit a népek között! ¹³Mert mint a vér bosszulója gondolt rájuk, nem feledkezett el a szegények sóhajáról. ¹⁴Könyörülj rajtam, Uram, lásd meg szorultságom, a halál kapujából szabadíts ki engem! ¹⁵Hadd hirdessem dicsőségedet Sion leányának kapuiban, és örüljek, hogy megsegítettél! ¹⁶A népek a maguk ásta verembe estek, s a hálóba, amelyet vetettek, az ő lábuk botlott. ¹⁷Az Úr hírt adott magáról az ítéleten, s a gonoszt önkeze művével kötötte meg. ¹⁸Tűnjenek el a holtak világába az álnokok, s mind a népek, amelyek elfelejtik Istent! ¹⁹De ő nem feledkezik meg soha a szegényről, s aki bajban is remél, nem csalódik soha. ²⁰Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, szólítsd ítéletre a népeket magad elé! ²¹Uram, töltsd el őket rettegéssel, tudják meg a népek, hogy ők is csak emberek!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár