55 1Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. (1Móz 18,17-19) 2Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől; (2Móz 32,9) 3Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok! 4Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem. (1Sám 24,10-13; Zsolt 35,11) 5Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem. 6Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem. (2Sám 21,11-23;13,26;15,14) 7Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám. (2Móz 14,21.22;15,8) 8Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela. 9Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből. 10Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban. (2Móz 17,6) 11Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban. (2Móz 17,7) 12Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság. 13Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől: 14Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, (2Sám 15,31;16,23) 15A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben. 16A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. 17Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. 18Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat. (2Sám 15,25.26) 19Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem. 20Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent. (2Sám 16,22) 21Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét. 22A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok. 23Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. 24Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. (Zsolt 37,35.36; Jób 15,32.33)