28
1Dávidé.
Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.
(Zsolt 104,7)
2Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé.
3Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívökben.
(Zsolt 26,9;2Sám 20,9; Jer 9,8)
4Fizess meg nékik az ő cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; add meg nékik jutalmukat!
(Róm 2,6-9.2Thess;1,6.7)
5Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja őket és föl nem építi őket.
(Jób 34,26.27; Luk 19,42-44)
6Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát.
(Zsolt 18,4.49)
7Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt.
8Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége.
(Zsolt 20,7)
9Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel őket mindörökké!