110
1Dávidé; zsoltár.
Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
(Máté 22,44; Márk 12,36; Luk 20,42; Csel 2,34.35; Zsid 1,13)
2A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!
3A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.
4Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
(Zsid 5,6;6,20;7,17)
5Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;
(Zsolt 2,9.12)
6Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.
(Jel 14,14;16,14;20,8)
7Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.
(Fil 2,9; Zsid 1,3.10.12)