104 1Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! (Zsolt 146,1) 2A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; (1Tim 6,16;Ésa 40,22) 3A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; (Ésa 18,2) 4A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. 6Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. (1Móz 1,9.10;7,19.24) 7Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. (1Móz 1,9;8,1.3; Jób 37,4.5) 8Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik. 9Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. (Jób 38,20.21; Jer 50,22)