12 1Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. (Róm 6,4; Eféz 4,1-4) 2Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. (Márk 6,13) 3Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. (Márk 16,18) 4Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. (Eféz 6,18;Zsolt 145,18) 5És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; (Péld 3,11.12; Jób 5,17) 6Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad. (Jel 3,19) 7Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa? (Gal 6,1) 8Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. (Zsolt 51,15;Péld 10,12.1Pét;4,8) 9Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk! (Zsid 2,11; Jak 1,1; Ján 7,35) 10Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. (Róm 8,28. 29. Zsid,12 19. Zsid. 10,22. 12,24. 9,14.) 11Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak. (Eféz 1,3;2,4; Tit 3,5.7.1Kor;15,20) 12Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, (Zsid 5,4; Kol 1,12.2Tim;4,8) 13És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. (Gal 3,23; Fil 4,7) 14Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat: (Róm 12,18; Mát 5,9) 15Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek. (5Móz 29,18) 16Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát. (1Móz 25,33) 17Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást. (Róm 6,22; Zsid 10,39) 18Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez, (2Móz 19,11.16-21) 19És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó; (2Móz 20,19) 20Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le; (2Móz 19,13) 21És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek: (Eféz 6,14;5,8; Zsid 6,18.2Tim;1,9.10; Jak 1,25) 22Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, (Gal 4,26) 23Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez, (Zsid 2,9; Gal 1,6.2Kor;7,1) 24És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére. (3Móz 11,44;19,2) 25Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon, (Gal 4,6; Róm 2,6.11; Zsid 12,28) 26Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. (Agge 2,6) 27Az a „még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. (Zsid 9,14.1Kor;5,7) 28Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel. (Jel 13,8; Eféz 3,9.2Tim;1,9.10; Róm 16,25.26; Eféz 1,4) 29Mert a mi Istenünk megemésztő tűz. (5Móz 4,24)