12 ¹Ezért tehát mi is, akiket a tanúknak ekkora sokasága vesz körül, tegyünk le minden terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatosan fussuk meg az előttünk levő pályát! ²Szegezzük tekintetünket Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett a gyalázattal nem törődve szenvedte el a keresztet, és helyet foglalt Isten trónjának jobbján. ³Gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ilyen ellenségeskedést viselt el, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek!
⁴A bűn elleni harcban még nem álltatok ellen egészen véretek ontásáig. ⁵Elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbe az Úr fegyelmezését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, ⁶mert akit szeret az Úr, azt megfegyelmezi, és megbünteti minden fiát, akit elfogad.
⁷Amit elviseltek, fegyelmeteket szolgálja: Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fegyelmez az apja? ⁸Ha pedig fegyelmezés nélkül maradtok – amelyben mindenki részesül –, akkor fattyak vagytok, nem fiak. ⁹Továbbá test szerinti atyáink fegyelmeztek bennünket, és mi tiszteletben tartottuk őket. Nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? ¹⁰Ők néhány napig a saját elgondolásuk szerint fegyelmeztek, ő pedig a javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. ¹¹Amikor arra kerül a sor, semmiféle fegyelmezés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság és a béke gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa. ¹²Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket! ¹³Egyenes ösvényeken járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon!
¹⁴A békét keressétek mindenki iránt, valamint a megszentelődést, ami nélkül senki sem látja meg az Urat! ¹⁵Ügyeljetek arra, hogy senki se legyen híján Isten kegyelmének, nehogy valami keserű gyökér felnövekedve kárt okozzon, és sokakat megfertőzzön! ¹⁶Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát! ¹⁷Hiszen tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, és már lehetetlen volt helyrehoznia a dolgot, noha könnyek között könyörgött.
¹⁸Ti nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez ¹⁹vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. ²⁰Nem bírták ugyanis elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!” ²¹És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: Félelem fogott el, és remegek. ²²Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok tízezreihez, ²³a mennyben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, ²⁴az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hathatósabban beszél, mint Ábelé.
²⁵Vigyázzatok, el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott figyelmeztetést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. ²⁶Akkor hangja csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem a mennyet is. ²⁷A „még egyszer” pedig azok pusztulását jelenti, amik mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. ²⁸Bennünk tehát, akik egy rendíthetetlen országot kaptunk, legyen hála, és ezzel szolgáljunk Istennek tetsző módon, tiszteletteljes félelemmel. ²⁹Istenünk ugyanis emésztő tűz.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet