8 1Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik: (Mát 15,32-39) 2Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök; (Márk 6,34-44) 3És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek. (Ésa 56,7;Jer 7,11) 4Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában? (Luk 19,47) 5És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. (1Kor 11,23-25) 6Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék. (Márk,8 14.) 7Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is. (Malak 3,1; Mát 11,10.14; Márk 1,2) 8Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral. (Mát 11,11.14) 9Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket. (Mát 17,20;21,24; Luk 17,6) 10És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére. (Mát 21,22; Ján 14,13)