Jézus születése.

2 ¹Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget. ²Ez az első népszámlálás Kvirínusznak, Szíria helytartójának idejében történt. ³Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát. ⁴József Dávid házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a júdeai Betlehembe, ⁵hogy följegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt. ⁶Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja. ⁷Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.

Pásztorok a jászolnál.

⁸Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka őrizték a nyájukat. ⁹Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket. ¹⁰Nagyon megijedtek. De az angyal bátorította őket: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: ¹¹ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. ¹²Ez a jele: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” ¹³Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek: ¹⁴„Dicsőség a magasságban Istennek,
és békesség a földön Isten kedveltjeinek.” ¹⁵Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk.” ¹⁶Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. ¹⁷Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről. ¹⁸Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. ¹⁹Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk. ²⁰A pásztorok azután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak úgy, ahogy az angyal előre elmondta nekik.

Jézus bemutatása a templomban.

²¹Nyolc nap múltán, amikor a gyermeket körülmetélték, a Jézus nevet adták neki. Így nevezte őt az angyal, mielőtt fogantatott. ²²Amikor elteltek a mózesi törvényben megszabott tisztulás napjai, Jeruzsálembe vitték, hogy bemutassák az Úrnak. ²³Így parancsolja az Úr törvénye: „Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve.” Be akarták mutatni az Úr törvényében rendelt áldozatot is: ²⁴„Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.” ²⁵Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát és a Szentlélek lakott benne. ²⁶Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. ²⁷A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy a törvény rendelése szerint tegyenek vele, ²⁸karjába vette és e szavakkal áldotta az Istent: ²⁹„Bocsásd el most szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben, ³⁰hiszen már látták szemeim az üdvösséget, ³¹amit minden nép számára rendeltél: ³²világosságul a pogányok megvilágítására
és dicsőségére népednek, Izraelnek.” ³³Atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit mondott. ³⁴Simeon áldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: „Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek – ³⁵s a te lelkedet is tőr járja át – hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.” ³⁶Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Már igen éltes korú volt. Szüzessége után hét évig élt férjével, majd özvegy lett. ³⁷Már nyolcvannégy éves volt. Nem vált meg a templomtól: éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek. ³⁸Ő is odajött abban az órában, magasztalta Istent és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.

Jézus Názáretben.

³⁹Elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, aztán visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. ⁴⁰A gyermek ott növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne.

A tizenkét éves Jézus a templomban.

⁴¹Szülei évről évre elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. ⁴²Amikor tizenkét esztendős lett, szintén elzarándokoltak (Jeruzsálembe) az ünnepi szokás szerint. ⁴³Az ünnepnapok elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, anélkül, hogy szülei észrevették volna. ⁴⁴Azt gondolták, hogy az útitársaságban van. Már egynapi járásra voltak, mikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. ⁴⁵Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe és ott keresték. ⁴⁶Három nap múlva ráakadtak a templomban. Ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezte őket. ⁴⁷Hallgatói mindnyájan elámultak értelmességén és feleletein. ⁴⁸Mikor megpillantották, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, atyád és én bánkódva kerestünk.” ⁴⁹„Miért kerestetek? – kérdezte. Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?” ⁵⁰De ők nem értették, hogy mit akart ezzel mondani. ⁵¹Akkor hazatért velük Názáretbe és engedelmeskedett nekik. Anyja szívébe véste ezeket a szavakat. ⁵²Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet