5 1Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz? 2Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el. 3Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát. (Zsolt 37,35.36) 4Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket. 5A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el. (Zsolt 73,12; Jer 12,1) 6Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság! 7Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái. (Jób 7,16) 8Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet. (Jób 2,10) 9A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen. (Jób 9,10; Zsolt 72,18; Róm 11,33) 10A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát. (Zsolt 135,7) 11Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa. (1Sám 2,7.8) 12A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék. (Nehem 4,15; Zsolt 33,10; Ésa 8,10) 13A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi. 14Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka. (5Móz 28,29) 15A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt; (Zsolt 52,4.7) 16Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját. (Zsolt 63,12; Ésa 52,15) 17Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad! (Péld 3,11.12; Jak 1,2) 18Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. (5Móz 32,39) 19Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged. (Zsolt 91,13; Péld 24,16) 20Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől. (Róm 11,34) 21A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik. (Zsolt 52,4-7) 22A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz. (Zsolt 34,11;Zsolt 91,13) 23Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled. (Hós 2,17) 24Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt. 25Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű. (Jób 42,11-17; Zsolt 127,3.4) 26Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona. (Jób 29,25) 27Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak. (Jób 3,1-26;2,10)