8István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között. (2Móz 16,2.35; Zsolt 95,10) 9Előállának azonban némelyek ahhoz a zsinagógához tartozók közül, mely a szabadosokénak, Czirénebeliekének, Alexandriabeliekének és a Czilicziából és Ázsiából valókénak neveztetett, kik Istvánnal vetekednek vala. (5Móz 7,1; Józs 3,10;Józs 13,14.1.2) 10De nem állhattak ellene a bölcseségnek és a Léleknek, mely által szól vala. (Luk 21,15) 11Akkor felbujtottak valami embereket, kik mondának: Hallottuk őt káromló beszédeket szólni Mózes ellen és az Isten ellen. (1Sám 8,5;1Sám 9,15.17;10,1) 12És felzendíték a népet, a véneket és az írástudókat; és reá rohanván, magukkal ragadák őt, és vivék a tanács elé; (1Sám 13,13.14; Zsolt 89,21.22) 13És állatának hamis tanúkat, kik mondának: Ez az ember nem szűnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény ellen: (Jer 26,11) 14Mert hallottuk, a mint azt mondá, hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet elrontja, és megváltoztatja a czerimóniákat, melyeket adott nékünk Mózes. (Csel 10,37; Luk 3,3; Márk 1,4) 15És szemeiket reá vetvén a tanácsban űlők mindnyájan, olyannak láták az ő orczáját, mint egy angyalnak orczáját. (Luk 3,15.16; Ján 1,20)
7 1Monda pedig a főpap: Vajjon így vannak-é hát ezek? (Csel 2,39;3,26;5,20;10,36) 2Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott, (Ésa 53,1; Zsolt 22,8.9.13.19; Csel 3,13-18) 3És monda néki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked. (1Móz 12,1-3) 4Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban: és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, a melyen ti most laktok: (1Móz 11,31.32) 5És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának ő utána, holott nem vala néki gyermeke. (1Móz 12,7;13,15)
47Salamon építe pedig néki házat. (1Kir 6,1.2Krón;3,1) 48De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja: (1Kir 8,27.2Krón;6,18) 49A menny nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye? (Ésa 66,1.2) 50Nem az én kezem csinálta-é mindezeket? (Csel 10,3-6) 51Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen. (5Móz 9,6; Ésa 63,10; Jer 6,10;9,26) 52A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek; (Mát 5,12; Luk 11,47-51;Csel 3,14.15) 53Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg. (Csel,7 38. Gal. 3,19. Zsid. 2,2.) 54Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala ő ellene. (Gal 2,16) 55Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, (Csel 6,3.5;Mát 26,64; Márk 14,62; Luk 22,69; Róm 8,34) 56És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani. (Csel 8,1.4) 57Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának; (Gal 2,1.2) 58És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le. (Csel 22,20;Csel 6,13.5Móz;17,7) 59Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! (Zsolt 31,6; Luk 23,46) 60Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék. (Luk 23,34; Mát 5,44)