István ellen vádat emelnek.
8Istvánt kegyelem és erő töltötte el, és nagy csodajeleket művelt a nép között. 9Néhányan fölléptek ugyan a libertinusok, a cireneiek, az alexandriaiak meg a Kilíkiából és Ázsiából valók zsinagógájából, 10és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de olyan bölcsen beszélt a Lélek által, hogy nem tudtak ellenállni neki. 11Erre fölbujtottak néhány embert, akik ezt állították: „Hallottuk, amint káromló szavakat mondott Mózes és Isten ellen.” 12Így aztán annyira fölizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, hogy végül is rárontottak, megragadták és elhurcolták a főtanács elé. 13Ott hamis tanúkat szólaltattak meg: „Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. 14Hallottuk ugyanis, mikor azt hangoztatta, hogy a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat.” 15Erre a főtanács valamennyi tagja mind őt figyelte, s olyannak látták arcát, mint egy angyalét.
István beszéde.
7 1„Valóban így áll a dolog?” – kérdezte a főpap. Erre ő így kezdett beszélni: 2„Testvéreim és atyák, hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, mikor az még Mezopotámiában tartózkodott, vagyis mielőtt Háránba költözött volna, és így szólt hozzá: 3Hagyd el földedet és rokonságodat, és menj arra a földre, amelyet én mutatok neked. 4Erre ő eltávozott a kaldeusok földjéről és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után erre a földre vezette át, ahol most ti laktok. 5Nem juttatott belőle neki még egy talpalatnyi földet sem, de megígérte, hogy birtokul adja majd neki és halála után utódainak – bár ekkor még nem volt fia.
47A templomot azonban Salamon építette föl.
48Csakhogy a Magasságbeli nem lakik emberi munkával emelt épületben, miként a próféta mondja:
49Az én trónom az ég,
és a föld lábaim zsámolya.
Miféle házat építnétek nekem? – kérdi az Úr. Ugyan hol lenne az én nyugvóhelyem?
50Hát nem az én kezem alkotott mindent?
51Ti keménynyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek! Mindig ellenálltatok a Szentléleknek, ti is, akárcsak atyáitok!
52Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Leöldösték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. Ti pedig árulói és gyilkosai lettetek neki,
53ti, akik az angyalok közvetítésével átvettétek ugyan a törvényt, de meg nem tartottátok.”
István vértanúsága, az első egyházüldözés.
54Amikor ezt meghallották, szívüket elöntötte a méreg és fogukat vicsorították feléje. 55Ő azonban Szentlélekkel eltelve föltekintett az égre, és megpillantva az Isten dicsőségét és Jézust, 56amint az Isten jobbján áll, fölkiáltott: „Bizony látom a megnyílt eget, s az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!” 57Erre azok nagy hangon fölkiáltottak és befogták fülüket. 58Azután egy emberként rárontottak s a városon kívül vonszolva megkövezték. A tanúk pedig ruhájukat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le. 59Amikor megkezdték István megkövezését, az így imádkozott: „Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” 60Mikor pedig térdre rogyott, fönnhangon kiáltotta: „Uram, ne ródd föl nekik ezt a bűnt!”