Keresés a Bibliában

15 1Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is, (Gal 1,11.12;1Kor 2,2) 2A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. (1Kor 1,21; Róm 1,16) 3Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; (Ésa 53,8.9; Dán 9,26;Gal 1,11.12) 4És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint; (Mát 12,40; Zsolt 16,10) 5És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek; (Luk 24,34;Márk 16,14; Ján 20,19) 6Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak; (Jób 4,19.2Pét;1,13.14;Ján 14,2; Zsid 11,10) 7Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak; (Luk 24,50) 8Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent. (Csel 9,3-6;15,17) 9Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát. (Eféz 3,8;1Tim 1,13) 10De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. (2Kor 11,5;2Kor 2,14) 11Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké. (1Krón 29,15; Zsolt 39,13) 12Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása? (Csel 17,18) 13Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. (Fil 1,23) 14Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. (Róm 4,25) 15Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. (Csel 2,24.32;3,15) 16Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. (Róm 8,11) 17Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. (1Kor,15 14.) 18A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát. (Dán 12,2) 19Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. (1Tim 2,6; Róm 8,35-39) 20Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. (Csel 26,23; Kol 1,18; Jel 1,5;Mát 28,1-6) 21Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. (1Móz 3,19;2,17; Róm 5,12.18) 22Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. (Róm 5,21) 23Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. (1Thess 4,14-17;Gal 5,24) 24Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. (Róm 3,24.25) 25Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. (Mát 22,44; Zsolt 110,1) 26Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. (Jel 20,14) 27Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett. (Zsolt 8,7; Mát 28,18; Zsid 2,18;Mát 11,27) 28Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. (1Kor,15 27.) 29Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért? (Mát 18,6) 30Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban? (Róm 8,36) 31Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban. (1Thess 2,19;2Kor 1,8-10.2Kor;4,10.11) 32Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk! (Ésa 22,13;56,12) 33Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok. (Eféz 5,6;Péld 13,20) 34Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom. (Róm 13,11;1Kor 6,5) 35De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki? (Ezék 37,3-10; Mát 22,29) 36Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd. (Ján 12,24) 37És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. (1Kor 3,7) 38Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét. (1Móz 1,11) 39Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké. (1Kor 4,14) 40És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké. (5Móz 7,2.1Kor;7,39;Eféz 5,11) 41Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve. (1Kor 10,21;1Kor 10,21) 42Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; (1Kor 3,16;3Móz 26,12) 43Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben. (Fil 3,20.21) 44Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is. (1Kor 6,13) 45Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. (1Móz 2,7) 46De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki. (1Kor 12,17; Csel 20,33) 47Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való. (Luk 1,78; Ján 3,13) 48A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is. (Filem 1,8) 49És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is. (1Móz 5,3;Fil 3,21) 50Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. (Mát. 16,17. Ján. 1,13. 1Kor,15 42-44.) 51Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. (1Thess 4,15.17) 52Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. (Mát 24,31.1Thess;4,16) 53Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. (2Kor 5,4) 54Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. (Ésa 25,8) 55Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? (Hós 13,14) 56A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény. (Róm 6,23;Róm 4,15; Róm 7,13) 57De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. (1Ján 5,4.5) 58Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. (Péld 11,18.2Krón;15,7;Ján 6,29)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet