A vihar lecsendesítése.
23Bárkába szállt és tanítványai követték. 24Egyszerre csak heves vihar támadt a tavon, úgy hogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. 25(Tanítványai) fölkeltették és kérték: „Uram, ments meg (minket), elveszünk!” 26(Jézus) megfeddte őket: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek!” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire nagy csend lett. 27Az emberek pedig elámulva mondták: „Ugyan ki ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?”
23Miközben hajóztak, ő elaludt. Hirtelen heves szélvihar csapott le a tóra, a hullámok már-már elborították őket, s életveszélyben forogtak. 24Kiabálásukkal fölébresztették: „Mester, Mester, elveszünk!” Jézus fölkelt, parancsolt a szélnek és a háborgó víznek. Minden elcsöndesedett és elnyugodott. 25Akkor hozzájuk fordult: „Hol a ti hitetek?” Azok félelemmel és ámulattal eltelve mondogatták egymásnak: „Kicsoda ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol és azok engedelmeskednek neki?”