Jézus halála.

⁴⁵A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség támadt az egész földön. ⁴⁶Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éli, Éli, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?” ⁴⁷Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.” ⁴⁸Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. ⁴⁹A többiek pedig hozzáfűzték „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa.” ⁵⁰Erre Jézus ismét hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét. ⁵¹Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, ⁵²a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt. ⁵³Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek. ⁵⁴A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban az Isten Fia volt”, mondták. ⁵⁵Messziről több asszony figyelte a történteket. Ezek Galileából kísérték el Jézust és gondját viselték. ⁵⁶Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.

KNB SZIT STL BD RUF KG