Jézus halála (Mk 15,33-41; Lk 23,44-49; Jn 19,28-30)

⁴⁵Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön. ⁴⁶Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? ⁴⁷Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja. ⁴⁸Egyikük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. ⁴⁹De a többiek ezt mondták: Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt. ⁵⁰Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
⁵¹És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. ⁵²A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. ⁵³Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
⁵⁴Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez!
⁵⁵Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, hogy szolgáljanak neki. ⁵⁶Közöttük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.

KNB SZIT STL BD RUF KG