Jézus halála.
45A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség támadt az egész földön. 46Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éli, Éli, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?” 47Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.” 48Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. 49A többiek pedig hozzáfűzték „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa.” 50Erre Jézus ismét hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét. 51Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, 52a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt. 53Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek. 54A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban az Isten Fia volt”, mondták.