Jézus halála (Mk 15,33-41; Lk 23,44-49; Jn 19,28-30)
45Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön. 46Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? 47Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja. 48Egyikük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. 49De a többiek ezt mondták: Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt. 50Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.51És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. 52A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 53Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez!