45A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig.
46A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«
(Zsolt 22,2}<fs)
47Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: »Ez Illést hívja.«
48Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki.
(Zsolt 69,22)
49A többiek pedig így szóltak: »Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?«
50Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a lelkét.
51És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek,
52a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste.
53Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: »Ez valóban Isten Fia volt.«
Jegyzetek
27,45 Hatodik óra: déli tizenkettő; kilencedik óra: délután 3. Az egész földön: Jeruzsálemben és környékén, ahol mindez megtörtént.
27,46 A kiáltás értésünkre adja, hogy milyen fájdalmas volt Jézus haláltusája. A kiáltást mindenesetre a 21. zsoltár fényében kell értelmeznünk, ahonnan az idézet származik: ez a zsoltár kérést és bizalmat kifejező imádság. Az Atya annyiban hagyta el Jézust, hogy őt halálos ellenségei kezébe engedte jutni, nem sietett látványosan a segítségére, hogy tanúskodjék a Jézus által mondottak igazáról. Az Atya tanúságtevő közbelépése Jézus feltámasztása lesz.