Keresés a Bibliában

20 1Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe. (Mát 21,33) 2Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe. (5Móz 15,11) 3És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala. (Luk 11,48; Csel 7,52) 4És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek. (Máté 16,1-12) 5Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék. (Mát 3,7) 6Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván? (Mát 13,52) 7Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok. (2Krón 24,20.21;1Móz 4,8) 8Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig. (Márk 14,12-16; Luk 22,7-13;2Móz 12,18-20) 9És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek. (Luk 13,34.35) 10Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként. (1Kir 9,7.8; Luk 13,35) 11A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen, (Luk 13,35;Mát 21,9; Zsolt 118,26) 12Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük. (Márk 13,1-37; Luk 21,5-36) 13Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem? (Márk 13,2; Luk 19,44;21,6) 14Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked. 15Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? (Róm 9,16.21) 16Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. (Mát 19,30; Márk 10,31; Luk 13,30;Mát 22,14) 17És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik: (1Kor 11,23-25) 18Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt, (Mát 16,21;17,22.23; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7) 19És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad. (2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11) 20Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit. (Mát 10,2) 21Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől. (Mát 19,28) 22Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg. (Mát 26,39; Ján 18,11;Márk 10,38; Luk 12,50) 23És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette. (2Thess 2,10.2Tim;3,1-5) 24És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre. (Mát 10,22) 25Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok. (Márk 10,42-44; Luk 22,25-27) 26De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok; (Mát 23,11) 27És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. (Márk 9,35) 28Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért. (Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6) 29És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt. (Márk 10,46-52; Luk 18,35-43) 30És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! (Zsid 5,8;Ján 18,11) 31A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! (Csel 1,12) 32És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek? (Dán 12,1) 33Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink. (Mát 17,1-13; Luk 9,28-36) 34Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt. (Márk 13,21; Luk 17,23)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet