Urunk színeváltozása.

17 ¹Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. ²Ott színében elváltozott előttük. Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig tündökölt, mint a fény. ³Egyszerre csak megjelent nekik Mózes és Illés, amint beszélgettek vele. ⁴Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó, nekünk itt! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” ⁵Szavai közben fényes felhő takarta el őket és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” ⁶Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. ⁷De Jézus hozzájuk lépett és megérintette őket: „Keljetek föl, ne féljetek!” ⁸Föltekintve senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.

Illés eljövetele.

⁹A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek el ne mondjátok a látomást, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad.” ¹⁰A tanítványok megkérdezték: „Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?” ¹¹Ő így felelt: „Illés ugyan eljön és helyreállít mindent. ¹²Én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl s kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” ¹³Akkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt.

A holdkóros fiú.

¹⁴Mikor visszatértek a néphez, egy ember lépett hozzá és ezekkel a szavakkal hullott térdre előtte : ¹⁵„Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. ¹⁶Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” ¹⁷Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide!” ¹⁸Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle és a gyermek attól az órától fogva egészséges lett. ¹⁹Erre a tanítványok Jézushoz mentek, mikor egyedül volt és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni azt?” ²⁰Ő így felelt: „Mert gyönge a hitetek. Bizony mondom nektek: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag s azt mondjátok e hegynek itt: menj innét amoda! – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. ²¹De ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel.”

Jézus ismét megjövendöli szenvedését.

²²Miközben Galileában vándoroltak, Jézus azt mondta nekik : „Az Emberfiának emberek kezébe kell kerülnie. ²³Megölik, de harmadnapra föltámad.” Erre igen elszomorodtak.

A templomadó.

²⁴Mikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak és megkérdezték : „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?” ²⁵„De igen”, felelte. Mikor hazaért, Jézus megelőzte őt kérdésével. „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől? ²⁶„Az idegenektől” – felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. ²⁷De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot s az első rákapó halat húzd ki. Nyisd ki a száját: találsz benne egy sztatért. Vedd ki és add oda nekik magamért és érted.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet