17 1És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre. (Márk 9,2-13; Luk 9,28-36) 2És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. (2Pét 1,16-18) 3És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele. (Luk 18,14) 4Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. (Luk 7,29) 5Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok. (Mát 3,17) 6És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének. (Csel 1,12) 7Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek! (Dán 12,1) 8Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül. 9És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból. (Mát 16,20) 10És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? (Mát 11,14; Malak 4,5) 11Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít; 12De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. (Mát 14,9.10) 13Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik. (Luk 1,17) 14És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte, (Márk 9,14-29; Luk 9,37-42) 15És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe. (Ésa 13,6.10; Jóel 3,15.2Pét;3,10) 16És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani. (Dán 2,34.35.44.45) 17Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem. (5Móz 32,5) 18És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva. (Márk 13,28; Luk 21,29) 19Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? (Mát 10,1) 20Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. (Mát 21,21; Márk 11,23; Luk 17,6) 21Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által. (Mát 5,18; Luk 21,33) 22Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik; (Mát 16,21;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33) 23És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának. (1Móz 6,11-13; Luk 17,26.27) 24Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát? (2Móz 30,13) 25Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől? (Mát 14,13-21; Luk 9,11-17; Ján 6,1-13) 26Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. (Luk 17,35.36) 27De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted. (Mát 13,47.21.43)