Az igazi tisztaság.

15 ¹Akkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből és megkérdezték: ²„Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományától? Étkezés előtt ugyanis nem mosnak kezet.” ³Ő megfelelt nekik: „Hát ti miért hágjátok át Isten parancsát hagyományotok miatt? ⁴Isten ugyanis kijelentette: Tiszteld atyádat és anyádat! És: aki atyját vagy anyját átkozza, halállal lakoljon! ⁵Ti pedig azt mondjátok: aki atyjához vagy anyjához így szól: legyen Istennek szánt ajándék az, amivel téged kellene segítenem, – annak nem kell atyját, és anyját tisztelnie. ⁶Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok Isten parancsát. ⁷Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: ⁸Ez a nép ajkával tisztel engem,
de szíve távol marad tőlem. ⁹Hamisan tisztelnek engem,
tanításuk csak emberi parancs.” ¹⁰Akkor magához hívta a népet és így szólt: „Hallhassátok és értsétek meg: ¹¹nem az szennyezi be az embert, ami szájába jut, hanem az szennyezi be, ami a száját elhagyja.” ¹²Erre odamentek hozzá tanítványai és megjegyezték: „Tudod, hogy a farizeusok e beszéd hallatára megbotránkoztak?” ¹³Mire ő így felelt: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. ¹⁴Hagyjátok őket! Világtalanok vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő gödörbe esik.” ¹⁵Erre Péter így szólt hozzá: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet.” ¹⁶„Még mindig nem értitek ti sem?” – kérdezte. ¹⁷„Nem értitek, hogy mindaz, ami szájba kerül, a gyomorba jut és onnan a félreeső helyre? ¹⁸De ami a szájat elhagyja, a szívből származik, és ez az, ami beszennyezi az embert. ¹⁹A szívből ered ugyanis minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromlás. Ezek szennyezik be az embert. ²⁰Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.”

A kánaáni asszony.

²¹Onnan tovább indulva Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. ²²Ott egy kánaáni asszony jött a környékről és így kiáltozott utána: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög.” De ő szóra sem méltatta. ²³Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Küldd haza, mert kiabál utánunk.” ²⁴Ő így felelt: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” ²⁵De az odajött és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!” ²⁶Ő visszautasította: „Nem helyes, ha elveszik a gyerekek kenyerét s a kutyáknak dobják.” ²⁷Az viszont erősítgette: „De bizony Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból.” ²⁸Erre Jézus így szólt: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod.” Még abban az órában meggyógyult a leány.

A második kenyérszaporítás.

²⁹Jézus eltávozott onnan és a galileai tengerhez tartott. Fölment a hegyre és leült. ³⁰Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat, meg sok más beteget, és lába elé rakták őket. Meggyógyította valamennyit. ³¹Mikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és magasztalta Izrael Istenét. ³²Jézus akkor összehívta tanítványait és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” ³³A tanítványok erre megjegyezték: „Honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” ³⁴Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk”, felelték. ³⁵Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. ³⁶Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. ³⁷Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze. ³⁸Az asszonyokon és a gyermekeken kívül mintegy négyezer férfi evett. ³⁹Aztán elbocsátotta a népet, bárkába szállt és Magadán vidékére ment.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet