²²Akkor odajött hozzá egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borult és esedezve kérte: ²³„A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon.” ²⁴El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte. ²⁵Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett. ²⁶Sok orvos részéről mindenfélét elviselt már és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sőt még rosszabbul lett. ²⁷Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját. ²⁸Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” ²⁹Azonnal meg is szűnt a vérzése és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából. ³⁰Jézus nyomban észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: „Ki érintette a ruhámat?” ³¹Tanítványai megjegyezték: „Látod, hogy szorongat a tömeg és te még azt kérdezed: ki érintett engem?” ³²De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. ³³Akkor az asszony félve-remegve előjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult előtte és őszintén bevallott mindent. ³⁴„Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges.” ³⁵Még beszélt, mikor a zsinagógai elöljáró házából ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a mestert?” ³⁶A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógai elöljárót: „Ne félj, csak higgy!” ³⁷Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. ³⁸Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált. ³⁹Belépett és így szólt: „Mit lármáztok, mit sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.” ⁴⁰Azok kinevették. Ő azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérőivel bement oda, ahol a gyermek feküdt. ⁴¹Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: „Talita kum! – vagyis: kislány, mondom neked, kelj föl!” ⁴²A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevők szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól. ⁴³De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni.

KNB SZIT STL BD RUF KG

⁴¹Akkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje, és Jézus lába elé borulva kérte, hogy menjen vele házába, ⁴²mert egyetlen,
tizenkét éves leánya halálán volt.
Útközben majdnem agyonnyomta a tömeg. ⁴³Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérzésben szenvedett. Minden vagyonát orvosokra költötte, de egyik sem tudta meggyógyítani. ⁴⁴Hátulról hozzálépett és megérintette ruhája szegélyét. Abban a pillanatban elállt a vérzése. ⁴⁵„Ki érintett meg?” – kérdezte Jézus. Mindenki tagadta. Péter és társai magjegyezték: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös (és te még azt kérdezed: Ki érintett meg?)” ⁴⁶De Jézus megismételte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” ⁴⁷Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat rejtve, remegve előjött, leborult előtte és az egész nép láttára megvallotta, miért érintette meg őt és hogyan gyógyult meg abban a pillanatban. ⁴⁸„Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével.” ⁴⁹Még beszélt, mikor a zsinagóga elöljárójának ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Ne fáraszd tovább a Mestert!” ⁵⁰Jézus azonban ennek hallatára is bátorította: „Ne félj, csak higgy! Megmenekül.” ⁵¹Mikor a házhoz ért, nem engedett be mást, csak Pétert, Jánost és Jakabot, továbbá a leány apját és anyját. ⁵²Sírt és jajgatott ott mindenki. „Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg (a leány), Csak alszik.” ⁵³Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt. ⁵⁴De ő megfogta kezét és rákiáltott: „Leány, kelj föl!” Erre visszatért a lelke és rögtön fölkelt. ⁵⁵Meghagyta, hogy adjanak neki enni. ⁵⁶Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól. De megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.

KNB SZIT STL BD RUF KG