Jézus nyilvános működésének előkészítése.

Keresztelő János föllépése.

3 ¹Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében történt. Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes Galileának, testvére, Fülöp, Itúreának és Trachonitisz tartománynak, Lizániás pedig Abilínának volt negyedes fejedelme. ²Annás és Kajafás voltak a főpapok. Akkor elhangzott az Úr szava Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. ³Bejárta a Jordán egész vidékét és bűnbánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára, ⁴amint Izajás beszédeinek könyvében olvassuk:
„A pusztában kiáltónak ez a szava:
készítsétek elő az Úr útját!
Egyengessétek ösvényeit!
Töltsenek föl minden völgyet, ⁵minden hegyet és halmot hordjanak le,
ami egyenetlen, legyen egyenessé,
ami göröngyös, legyen sima úttá, ⁶s meglátja majd minden ember az Isten üdvösségét.”

A Keresztelő bűnbánatot hirdet.

⁷Így beszélt a tömeghez, amely kivonult hozzá, hogy megkeresztelkedjék: „Viperák fajzata! Ki tanított arra, hogy fussatok a fenyegető megtorlás elől? ⁸Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét. Ne emlegessétek magatokban: Abrahám a mi atyánk! – mert mondom nektek: tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak. ⁹A fejsze már a fák gyökeréhez ért. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem.” ¹⁰A nép megkérdezte: „Mit tegyünk tehát?” Mire ő így felelt: ¹¹„Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek egy sincs, és akinek ennivalója van, tegyen hasonlóképen.” ¹²Jöttek vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek. „Mester, mi mit tegyünk?” – kérdezték. ¹³„Ne követeljetek többet, mint amennyi jogos”, válaszolta. ¹⁴Katonák is fordultak hozzá: „Hát mi mit tegyünk?” „Senkit se bántsatok és meg ne zsaroljatok, felelte, s elégedjetek meg zsoldotokkal.”

KNB SZIT STL BD RUF KG