3 1Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes pedig Galilea negyedes fejedelme, Fülöp, a testvére Itúrea és Trachonitisz tartomány negyedes fejedelme, és Lizániász Abilína negyedes fejedelme, 2Annás és Kaifás főpapok alatt, elhangzott az Úr igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában. 3S ő elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára,
4amint írva van Izajás próféta beszédeinek könyvében:
»A pusztában kiáltónak szava:
‘Készítsétek az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit!
5Minden völgyet betöltenek,
minden hegyet és halmot elhordanak;
ami görbe, egyenes lesz,
a göröngyös pedig sima úttá:
6és meglátja minden test Isten üdvösségét’«
10Ekkor megkérdezte őt a tömeg: »Mit cselekedjünk tehát?« 11Ő ezt felelte nekik: »Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen.« 12Odajöttek a vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és megkérdezték tőle: »Mester! Mit cselekedjünk?« 13Ő ezt válaszolta nekik: »Semmit ne követeljetek azon felül, ami elő van írva nektek.« 14Megkérdezték őt a katonák is: »Hát mi mit cselekedjünk?« Azt mondta nekik: »Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.«