Az utolsó vacsora

A főtanács határozata.

22 ¹Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, a húsvét. ²A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg őt. Féltek ugyanis a néptől.

Júdás eladja Mesterét.

³Akkor a sátán megszállta karióti Júdást, egyiket a tizenkettő közül. ⁴Elment, hogy tárgyaljon a főpapokkal és az elöljárókkal, hogyan szolgáltathatná ki nekik. ⁵Azok örömmel fogadták és megígérték, hogy pénzt adnak neki. ⁶Ő beleegyezett, és csak a kedvező alkalmat kereste, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik.

A húsvéti vacsora.

⁷Eljött a kovásztalan kenyér napja, amikor meg szokták ölni a húsvéti bárányt. ⁸Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: „Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elfogyaszthassuk.” ⁹„Hol készítsük el?” – kérdezték. ¹⁰„Menjetek a városba, felelte, találkoztok ott egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová belép, ¹¹és mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát? ¹²Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet, ott készítsétek el.” ¹³Ők elmentek és úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. ¹⁴Mikor eljött az ideje, asztalhoz telepedett tizenkét apostolával. ¹⁵Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek. ¹⁶Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be nem teljesedik Isten országában.” ¹⁷Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek és osszátok el magatok közt. ¹⁸Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg el nem jön Isten országa.”

Az eukarisztia alapítása.

¹⁹Aztán kenyeret vett kezébe, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek emlékezetemre.” ²⁰Ugyanígy a vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amit értetek ontok. ²¹De nézzétek, az áruló keze velem van az asztalon. ²²Az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja.” ²³Erre kérdezgetni kezdték egymást, vajon melyikük az, aki ezt megteszi.

A tanítványok vetélkedése.

²⁴Versengés is támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. ²⁵Ő azonban így szólt hozzájuk: „Az uralkodók zsarnokoskodnak népükön, s akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevőiknek hívatják magukat. ²⁶Köztetek ne így legyen, hanem a legnagyobb legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga. ²⁷Ki nagyobb: aki asztalnál ül, vagy aki fölszolgál? Ugye, az asztalnál ülő? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint a szolga. ²⁸Ti viszont kitartotok velem megpróbáltatásaimban. ²⁹Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, ³⁰hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítéljétek Izrael tizenkét törzsét.”

Imádság Péterért.

³¹(Az Úr így folytatta:) „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. ³²Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerősítsd testvéreidet.” ³³„Uram, tört ki az, készen vagyok, hogy börtönbe, sőt halálba menjek veled.” ³⁴Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogod tagadni, hogy ismersz.” ³⁵Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Mikor erszény, tarisznya és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e hiányt valamiben?” „Semmiben” – felelték. ³⁶„Most azonban, folytatta, akinek erszénye van, vigye magával, ugyanúgy tarisznyáját is. Akinek nincs, adja el köntösét és vegyen kardot. ³⁷Mondom nektek: meg kell valósulnia annak, amit az Írás mond: és a gonosztevők közé számították. Sorsom ugyanis beteljesedik.”

Jézus szenvedése

³⁸„Uram, kiáltották, nézd itt van két kard.” Ő csak annyit mondott: „Elég.”

Jézus halálfélelme.

³⁹Ezután kiment és szokása szerint az Olajfák hegyére tartott. Tanítványai követték.

KNB SZIT STL BD RUF KG