22 1Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik. (2Móz 12,2-20; Mát 26,1.2; Márk 14,1.2; Ján 11,55-57) 2És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől. (Mát 26,3-5; Ján 11,47-50) 3Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala; (Ján 11,27) 4És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe. (Mát 26,14.15; Márk 14,10) 5És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki; (Luk,22 36. Luk 5,24. 6,40. 47. 20,21.) 6Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül. (Luk,22 27.) 7Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak; (2Móz 12,6) 8És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük. (Mát 26,17-20; Márk 14,12-17) 9Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük? (Luk 13,29) 10És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy. (Márk 16,14; Ján 20,19.1Kor;15,5) 11És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt? (Mát 14,3) 12És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el. (Márk 4,40) 13Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt. (Ján 20,20.27) 14És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe. (Mát 26,20-30; Márk 14,17-26; Ján 13,21-26) 15És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék: (Luk 1,20;Malak 3,1; Mát 11,10; Márk 1,2; Luk 1,17) 16Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában. (Mát 21,9; Márk 11,9; Luk 19,38; Zsolt 118,26) 17És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: (Csel 10,40.41) 18Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa. (Márk 14,25) 19És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. (1Kor 11,24.25) 20Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik. (Dán 9,26) 21De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon. (Mát 26,21-23) 22És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik! (Mát 26,24; Márk 14,21;Zsolt 41,10; Dán 9,26) 23És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni? (Ján 15,26;Csel 1,4;2,1-4) 24Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak. (Luk 9,46) 25Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak. (Mát 20,25-27; Márk 10,42-44) 26De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál. (Luk 17,1) 27Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál. (Mát 20,28) 28Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben; (2Tim 2,12) 29Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot, (Luk 14,3;17,24.1Thess;4,17) 30Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét. (Mát 19,28.29) 31Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; (Mát 26,69-73) 32De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed. (Luk 9,52.53) 33Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni! (Luk,22 26. Luk 7,37-39. Ésa. 12,3.) 34És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. (Mát 26,34; Márk 14,30; Ján 13,38) 35És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem. (Luk 9,3;10,4; Mát 10,5.9.10) 36Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát. 37Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek. (Ésa 53,12; Márk 15,28) 38Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég. (Luk 1,9;1Ján 2,10) 39És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is. (Mát 26,36-46; Márk 14,32-42; Ján 18,1.2)