22 ¹Közeledett már a pászkának is nevezett ünnep, a kovásztalan kenyerek ünnepe. ²A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogy végezzenek vele, mert féltek a néptől.
³A Sátán megszállta Júdást, akit Kariótinak is neveztek, és egyike volt a Tizenkettőnek. ⁴Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükbe. ⁵Azok megörültek, és megegyeztek abban, hogy pénzt adnak neki. ⁶Ő elfogadta az egyezséget, és kereste a kedvező alkalmat, hogy a tömeg tudta nélkül a kezükre adhassa.
⁷Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt. ⁸Elküldte Pétert és Jánost:
– Menjetek, és tegyétek meg az előkészületeket, hogy megünnepelhessük a pászkát!
– ⁹Mit szeretnél, hol készítsük elő? – kérdezték.
¹⁰Ezt mondta nekik:
– Amikor beértek a városba, találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Kövessétek abba a házba, ahová bemegy, ¹¹és mondjátok a ház urának: „A Mester ezt üzeni: »Hol van a szoba, ahol tanítványaimmal megünnepelhetem a húsvétot?«” ¹²Ő mutat majd nektek egy nagy, berendezett emeleti termet. Ott készítsétek elő!
¹³Elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik, ők pedig előkészítették a húsvéti vacsorát.
¹⁴Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, ¹⁵és ezt mondta nekik:
– Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megünnepeljem veletek ezt a húsvétot. ¹⁶Mert mondom nektek, hogy többé nem ünneplem meg, amíg el nem nyeri teljes jelentését Isten országában.
¹⁷Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt:
– Vegyétek, és osszátok el magatok között, ¹⁸mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön Isten országa!
¹⁹Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta:
– Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!
²⁰Ugyanígy, miután megvacsoráztak, fogta a kelyhet, és ezt mondta:
– E kehely az új szövetség az én vérem által, amely értetek ontatik. ²¹De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt az asztalon! ²²Az Emberfia elmegy ugyan, amint rendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja!
²³Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet közülük, aki ezt meg fogja tenni. ²⁴Ezután azon kezdtek veszekedni, hogy ki a legnagyobb közöttük. ²⁵Ő így szólt hozzájuk:
– A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmat gyakorolnak felettük, jótevőknek hívatják magukat. ²⁶Köztetek ilyesmi ne legyen! Hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki az élen jár, legyen olyan, mint aki szolgál. ²⁷Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
²⁸Ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem megpróbáltatásaimban, ²⁹ezért én rátok hagyom az országot, ahogy Atyám rám hagyta, ³⁰hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve bíráskodjatok Izrael tizenkét törzse fölött.
³¹Simon, Simon, íme, a Sátán elkért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, ³²de én imádkoztam érted, hogy ki ne aludjék a hited. Ezért te, ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet!
³³Ő erre ezt mondta:
– Uram, kész vagyok veled menni a börtönbe és a halálba is!
– ³⁴Mondom neked, Péter, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz engem.
³⁵Azután ezt mondta nekik:
– Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, miben szenvedtetek hiányt?
– Semmiben – mondták.
³⁶Ezt mondta nekik:
– Most azonban akinek van erszénye, vegye elő, s ugyanúgy a tarisznyát is! Akinek nincs kardja, adja el köpenyét, és vegyen! ³⁷Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: Bűnösök közé sorolták. Mert ami meg van írva rólam, az most beteljesedik.
³⁸Erre így szóltak:
– Uram, íme, van itt két kard!
– Elég! – mondta nekik.
³⁹Azután kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére indult. Tanítványai is követték.

KNB SZIT STL BD RUF KG