30De ők tovább kérdezték: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked? Mit teszel? 31Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: kenyeret adott nekik enni.” 32Jézus így felelt: Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adott kenyeret a mennyből, hanem Atyám adja a mennyből az igazi kenyeret, 33mert az az Isten kenyere, ami leszállt a mennyből szállt le és életet ad a világnak.” 34„Uram, kiáltották, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”
Jézus az élet kenyere.
35Jézus erre így szólt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik többé soha. 36Megmondtam nektek: láttok engem és mégsem hisztek. 37Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám tartozik; aki tehát hozzám jön, azt nem dobom ki. 38Nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. 39Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem föltámasszam az utolsó napon. 40Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen. Én föltámasztom őt az utolsó napon.”