30Erre megkérdezték tőle: »Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel?
31Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: ‘A mennyből adott nekik kenyeret enni’«.
(Kiv 16,4)
32Jézus ezt válaszolta: »Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek mennyből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret.
33Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.«
34Ekkor azt mondták neki: »Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!«
35Jézus azt felelte nekik: »Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.
36De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek.
37Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el,
38mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.
39Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon.
40Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.«
Jegyzetek
6,32 A kenyér, amelyet az Atya ad az embereknek, maga Jézus. Ezt azonban Jézus csak fokozatosan tárja fel. Először azt mondja, hogy ő a kenyér (35. v.), aztán azt, hogy a kenyér az ő teste (51. v.), végül kimondja, hogy ez a kenyér az ő teste és vére (53. v.).