30Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz? (Mát 12,38;16,1; Márk 8,11; Luk 11,29.1Kor;1,22) 31A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök. (2Móz 16,4.15) 32Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret. (Ésa 35,6) 33Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak. 34Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret! (Ján 8,12) 35Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. (Ján 4,14;7,37) 36De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek. 37Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem. (Mát 21,17; Márk 15,9; Luk 23,16; Ján 18,39) 38Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem. (Ján 3,13;Ján 5,30; Mát 26,39; Márk 14,36; Luk 22,42) 39Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon. (Ján 10,28;17,12;18,9) 40Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon. (Ján,6 47. Ján 3,18. 36. 5,24.)