Előszó
1 1Az isteni IgeKezdetben volt az Ige,
és az Ige Istennél volt, 2mert Isten volt az Ige.
Ő volt kezdetben Istennél. 3Minden őáltala lett,
és nélküle semmi sem lett,
ami lett.
Megértés az aggályosokkal szemben.
15 1Nekünk erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük az aggályosok gyarlóságát, s ne a magunk javát keressük. 2Törekedjék mindegyikünk felebarátja kedvére, javára és épülésére. Hiszen Krisztus sem kereste a maga kedvét. 3Írva van ugyanis róla: „Gyalázóid szidalma engem ér.” 6A test vágyódása halálra vezet, a lélek törekvése életre és békére.
3Amire ugyanis a törvény képtelen volt, mert a test miatt erőtlenné vált, azt Isten vitte végbe. Tulajdon Fiát küldte el a bűn miatt a bűnös testhez hasonló alakban, hogy elítélje a testben lévő bűnt,
4De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, s a törvény alattvalója lett.
Krisztus a világ teremtő eszméje és megváltója.
13Ő kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fia országába. 14Benne van (vére által) megváltásunk, bűneink bocsánata. 15Ő a láthatatlan Isten képmása, az elsőszülött minden teremtmény között. 16Benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. 17Mindent általa és érte teremtett. Ő előbb van mindennél, s minden benne áll fenn. 18Ő a feje a testnek, az egyháznak. Ő a kezdet, elsőszülött a holtak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. 19Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, 20s hogy általa békítsen ki magával mindent, ami akár a földön, akár a mennyben van, azzal hogy keresztjének vérével békességet szerzett mindennek.
5Most dicsőíts meg engem te, Atyám, magadnál, azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.