Tanításának jóváhagyása.

2 ¹Tizennégy év múlva Barnabás kíséretében ismét fölmentem Jeruzsálembe, s magammal vittem Tituszt is. ²Kinyilatkoztatástól indítva mentem föl, s megbeszéltem velük, a tekintélyesekkel külön is az evangéliumot, amelyet a pogányok közt hirdetek, hogy hiába ne fáradozzam vagy fáradtam légyen. ³Ők még kísérőmet, Tituszt sem kényszerítették a körülmetélésre, pedig pogány volt. ⁴Sőt a hamis testvérek ellenére sem tették, akik azért lopakodtak és tolakodtak be, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való szabadságunkat és szolgaságba taszítsanak. ⁵Ezeknek egyetlen pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazságát megőrizzük számotokra. ⁶A tekintélyesek pedig – hogy azelőtt milyenek voltak, nem tartozik rám, az Isten nem személyválogató –, a tekintélyesek engem semmivel sem terheltek meg. ⁷Ellenkezőleg: elismerték, hogy én vagyok megbízva a körülmetéletleneknél az evangélium hirdetésével, mint Péter a körülmetélteknél. ⁸Aki ugyanis Péterrel munkálkodott a körülmetéltek közt végzett apostolkodásban, velem is munkálkodott a pogányok közt. ⁹Mikor Jakab, Péter és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték a nekem adott kegyelmet, az egyetértés jeléül nekem és Barnabásnak jobbjukat nyújtották: mi a pogányok közt apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek közt. ¹⁰Csak gondunk legyen a szegényekre. Törekedtem is arra, hogy ezt megtegyem.

KNB SZIT STL BD RUF KG