2 ¹Azután tizennégy év múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, és magammal vittem Tituszt is. ²Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem fel, és eléjük – külön a tekintéllyel bírók elé – tártam az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, nehogy hiába fussak vagy futottam légyen. ³Még a velem lévő Tituszt sem kényszerítette senki arra, hogy körülmetélkedjék, pedig görögnek született. ⁴Ami a befurakodott áltestvéreket illeti, akik csak azért férkőztek közénk, hogy kikémleljék szabadságunkat, amelyet Krisztus Jézusban kaptunk, és így szolgaságba taszítsanak minket,…
⁵ezeknek egy pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra. ⁶Azok pedig, akik tekintéllyel bíróknak számítanak – hogy egykor mik voltak, azzal nem törődöm; Istennél nincs részrehajlás…–, ezek a tekintéllyel bírók engem semmire sem köteleztek. ⁷Ellenkezőleg, elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenek evangéliuma, mint ahogy Péterre a körülmetélteké. ⁸Mert aki Péter által a körülmetéltek közötti apostolkodásban munkálkodott, az munkálkodott általam is a pogányok között. ⁹Amikor Jakab, Kéfás meg János – akiket „oszlopok”-nak tartanak – felismerték a nekem adott kegyelmet, a közösségvállalás jeléül jobbjukat nyújtották nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányokhoz forduljunk, ők pedig a körülmetéltekhez. ¹⁰Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről. Pontosan ez az, amin fáradozom.

KNB SZIT STL BD RUF KG