12másnap Neápoliszba, innen meg Filippibe, amely Makedónia azon részének legjelentősebb városa és kolónia. Ebben a városban néhány napot töltöttünk. 13Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóhoz, mert sejtettük, hogy ott van az imádság helye. Letelepedtünk és beszélni kezdtünk a körénk gyűlt asszonyokhoz. 14A hallgatóság között volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából. Ennek az Úr megnyitotta szívét, hogy figyelemmel hallgassa Pál szavait. 15Háza népével együtt megkeresztelkedett, s utána így rimánkodott: „Ha véleményetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba és ott vegyetek szállást.” S erővel rá is vett minket erre. 16Egy alkalommal mikor az imaház felé tartottunk, egy jósszellemtől megszállott leány jött velünk szembe. Ez a leány jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak. 17Pált és minket követve így kiáltozott: „Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.” 18Ezt több napon át megismételte. Pált bántotta a dolog, ezért hátrafordult és rászólt a lélekre: „Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle.” Nyomban ki is ment belőle. 19Amikor gazdái észrevették, hogy oda van a kereseti lehetőségük, megragadták Pált és Szilást és a fórumra hurcolták őket az elöljárókhoz. 20A bírák elé állítva így vádolták őket: „Ezek az emberek zavart keltenek városunkban. 21Zsidók, és olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket mi római létünkre nem fogadhatunk el és nem követhetünk.” 22A nép is ellenük fordult, a bírák pedig letépték róluk ruháikat és megvesszőztették őket. 23Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket. A börtönőrnek meghagyták, hogy gondosan ügyeljen rájuk. 24Az a kapott parancs értelmében a belső börtönbe vetette őket és lábukat kalodába zárta. 25Éjféltájban Pál és Szilás zsoltárokat énekelve dicsérték az Istent, a foglyok meg hallgatták őket.
Tesszalonikában.
17 1Amfipoliszon és Apollónián át Tesszalonikába érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt. 2Pál szokása szerint bement hozzájuk és három szombaton keresztül vitatkozott velük. 3Az Írásból kiindulva kifejtette és megmagyarázta: „A Messiásnak szenvednie kellett és föl kellett támadnia holtából” , továbbá: „Ez a Jézus a Messiás, akit én hirdetek nektek.” 4Néhányan hittek közülük és Pálhoz meg Sziláshoz csatlakoztak, az istenfélő görögök közül pedig egész seregestül, s az előkelő asszonyok közül is jó egypáran. 5A zsidók ekkor féltékenységükben maguk mellé vettek a csőcselékből néhány bűnözőt, és csődületet támasztva izgalomba hozták a várost. Majd Jázon háza előtt csoportosulva megkísérelték, hogy kihozzák őket a nép közé. 6De nem találták meg őket, s ezért Jázont és néhány testvért vonszoltak az elöljárók elé.„Ezek az emberek az egész világon zavart keltenek, kiáltozták, 7most itt is megjelentek, s Jázon befogadta őket. Pedig mindannyian a császár rendelete ellen foglalnak állást, mert azt mondják, hogy más a király, mégpedig Jézus.” 8Meg is tévesztették a népet és az elöljárókat, akik hallgattak rájuk. 9Ezért Jázontól biztosítékot kaptak, s aztán szabadon bocsátották őket.
30Hiszen ugyanazt a harcot kell kiállnotok, amelyet nálam láttatok és most hallotok.