5Végül a pogányok, valamint a zsidók vezetőikkel együtt támadásra készültek, hogy bántalmakkal illessék és megkövezzék őket. 6Ők azonban megtudták ezt és elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába és Derbébe s ezek környékére. 7Ott hidették az evangéliumot. 8Lisztrában élt akkor egy ember, aki nem tudott a lábára állni. Béna volt ugyanis születésétől fogva és még soha egy tapodtat sem tett. 9Ez hallgatta Pál beszédét, ő pedig rátekintett és látta rajta, hogy elegendő hite van arra, hogy meggyógyuljon. 10Hangosan rákiáltott tehát: „Állj egyenesen a lábadra!” Az talpra ugrott és járni kezdett. 11Mikor a tömeg látta, bogy Pál mit művelt, likaóniai nyelven fölkiáltott: „Istenek szálltak le hozzánk emberi formát öltve!” 12Barnabást Zeusznak nevezték el, Pált pedig, minthogy ő vitte a szót, Hermésznek. 13Sőt a város előtt álló Zeusz-templom papja bikákat és koszorúkat hozatott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni. 14Amint Barnabás és Pál apostol ezt meghallották, ruhájukat megszaggatva a tömeg közé rohantak. 15„Emberek, mit csináltok? – kiáltották. Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert alkotta, s mindazt, ami csak bennük van. 16Ő az előző korszakban megengedte, hogy a pogányok mind a maguk útját kövessék. 17Bár akkor sem maradt bizonyíték nélkül, mert jót cselekedett: az égből esőt és termékeny időt küldött számotokra, s bőven adott eledelt és szívderítő italt.” 18Még ezekkel a szavakkal is alig bírták lecsillapítani a tömeget, hogy áldozatot ne mutasson be nekik.